A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
no hozzá beosztott zárkatársától, hogy a Fő-utcán van, az Államvédelmi Hatóság börtönében. Hogy az AVH-val van dolga, elfogatása első pillanatától világos volt előtte, csak a helyet nem tudta, hová vitték. — "Nyugodt voltam, Istennek ajánlottam magam, s tudtam, hogy most egy egész új helyzetbe kerülök" — mondta később erről az időről a páter. Azt azért minden megadása ellenére szerette volna tudni, honnan értesült az ÁVH, hogy ebben az időben és ezen az úton fog Hamvas püspökhöz menni... Miután adatait felvették, levetkőztették. Mindenét át- vátlátás kutatták, még a cipője talpát is felvágták: hátha irat rejlik ott. Szóval, mint nagyon veszedelmes személyt kezelték. Pénzét, óráját elvették. Más fehérneműt, valami ócska nadrágot és kabátot adtak rá. Régi ruháit, óráját sohase kapta visz- sza többé, kongregációs érmét sem. Cipőjét szabadulásakor valahogy összetákolva visszaadták. Pénzét meg később, elítélése után a börtönben felhasználta egyes dolgok beszerzésére, ú.n. spájzolásra. — Ezután kihallgatásra vitték. Egy ezredes elnöklete alatt hat vagy nyolc ávóstiszt (nyomozók) gyűlt össze egy nagy teremben, és megkezdődött a kihallgatás. A téli hideg még benn volt a börtönben. Május maga is hűvös volt, a páter erősen fázott. Didergett és reszketett a hidegtől. Szégyelte, hogy talán azt hiszik, félelemből reszket. Bizonyára idegesség is hozzájárult. Az első időben párszor előfordult ez. A kihallgatás hangja kissé gunyoros vagy csípős volt, de nem durva. így a vizsgálatot vezető tiszt megkérdezte: minek szólítsa. Méltóságos úrnak? Vagy báró úrnak? Az őrizetes azt felelte neki: csak szólítsa őt, mint a többi rabot, vezetéknevén. Ő sohasem használta abárói címet. Az ezredes megkérdezte egyszer, hogy elfogatásakor bántalmazták-e. Csávossy nemmel válaszolt, az igazságnak megfelelően. - "Nem is fogják!" — így az ezredes. S be kell vallani, hogy a sok egyéb külső és belső megaláztatás, fenyegetés és egyéb testi-lelki kínzás mellett és ellenére az Ávón kezet sohasem emeltek rá, nem ütötték meg. Az ítélet meghozatala után azonban más volt a helyzet. — Az okot, hogy miért jártakéi így vele, mikor másoktól hallotta, mint bántak el velük, sohasem tudta meg. Csak aki hasonló helyzetben volt, tudja, mit jelentenek a kihallgatások órákon át, éjjel és nappal. Az Avon töltött időnek ez a legkíhzóbb része. Emellett a teljes kiszolgáltatottság: egyedül egy egész sor emberrel szemben, akik egymást váltják. Nincs kitől tanácsot kérni. Teljes bizonytalanság, hogy "kint" mi van, mások mit vallottak, a házkutatások mit eredményeztek, a hazugságok áradata, mellyel el akarják hitetni az emberrel, hogy kint mi van, hogy már
