A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
io6 és minden szenvedésed ez szerezte: az én vétkem, az én igen nagy vétkem. Mert te tudod: a virág is úgy érzi: a nap egyedül érte süt az égen, a vihar is csak őt tépi, cibálja, s hogy ő kezed egyetlen alkotása: így érzem én is magam bűnösségem. Büntess csak, büntess az utolsó percig, csak ígérd nékem is, mint a latornak: felveszel majd a dicsőség honába, Krisztusom, kereszt dicsőült királya, s ott örök allelújával dalollak! Rózsadombi Mária Gépek és alkatrészek imái Vagyokis, megnemis. Lesz belőlem valami? Vagy, mintagondolkodó tehetetlenségpéldáját, fiókba tesznek és tűzre kerülök? Add, Uram, hogy a bennem elrejtett Gondolat által valósuljak meg. Emelkedjek ki elvont valóságomból, vonalaim növesszenek fém-húst. Add, hogy ne maradjak az, ami vagyok... Több bennem a semmi, mint a valami. Van tehát bennem hely számodra. Tölts be engem, Uram, magaddal, hogy ne legyek olyan üres... cső TERVRAJZ Egymagámban nevetséges volnék semmibe nyúló karjaimmal, amelyek társak nélkül csak a semmibe szórnák erődet, és csak maguk körül forognának. Testvéreket kérek, Uram. Kicsi, fürge testvéreket, akikkel öröm együtt pörögni, és lomha, nagy testvéreket is kérek, Uram. A Te erőddel kibillentem őket kárhozott nyugalmukból. FOGASKERÉK Persze, csak ha akarod...
