A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
Lecsöppentem, Uram, a földre. Elvesztettem helyemet a rendben. Hasznos lehettem volna, most veszélyes vagyok: rámtaposnak az emberek és elcsúszhatnak rajtam. Elcsöppent valóságomban hadd tegyem meg azt a kis jót, amit még így is tehetek: szívjam fel a port, ami árthatna a többieknek. Es míg várom végső elmúlásomat, éltessen a remény, hogy a Nagy Átalakulásban lehet még helyed a számomra. Ha másképpen nem, a tűz által. .. Egyszer tele vagyok, Uram, máskor meg üres vagyok. Nem magamnak vagyok tele, és az űr bennem mások kaptak tőlem valamit Belőled. Add, hogy tékozló kezek ne pazarolják el kincseimet, amiket Belőled gyűjtöttem magamba. Add, hogy üres óráimban tudjak türelemmel várni, míg újra egészen betöltesz Valóságoddal... Rózsadombi Mária ezt írja önmagáról: "Budapesten láttam meg a napvilágot és beletellett 17-18 év, mire megkérdeztem magamtól, hogy ez mire volt jó. Sokféle választ találhat erre mindenki, a kínálat óriási. Mindenesetre nem akarom, hogy ugyanaz a szemrehányás érjen majd a 'Kis Herceg'részéről, ami az üzletembertérte Exsupéry regényében: Te nem vagy hasznára a csillagaidnak'... A 'vörös csillagot' tavaly hagytam ott, jelenleg Nyugat-Európában élek, e- gyetemista vagyok, szociológiát tanulok. Otthon iskoláim befejeztével (egyetemre nem járhattam, túl rossz volt a káderlapom) sokmindennel foglalkoztam: voltam népzenegyűjtő, sofőr, tanítottam, gyárban, kór. házban dolgoztam. Élni azonban abban a keresztény (bázis)közös- ségben éltem, amelyben azt is megtanultam, hogy üdvözölni csak kézenfogva lehet. Mivel — sajnos — tőlük búcsút kellett vennem, most keresem azokat, akiknek megfoghatnám a kezét...” T A R T Á L V azt jelenti, hogy OLAJCSEPP
