A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
98 gériában, a Szudánban vagy Ruanda és Burundi államokban. De akármilyen is a természetük, ezek a problémák mindenütt társadalmi feszültséget tártnak ébren és felmérhetetlen szenvedésekkel, egyéni és közösségi tragédiákkal járnak együtt. Megoldásuknem történhet az erőszak jegyében, amely csak újabb megpróbáltatások és igazságtalanságok szülője, hanem az igazságosság és szeretet jegyében. Az emberi testvériség tudatának ébrentartása ezért fontos feladata a kereszténységnek Afrikában. Az emberi méltóságnak érvénytkell szerezni minden ember esetében; ha más is világnézete, vallása vagy bőrszíne, mint a miénk. — Missziós imaszándékunk arra buzdít, hogy imádságunk támogassa a hithírdetőknek ilyen irányú munkáját s ugyanakkor bennünk is elmélyítse és kivirágoztassa az emberiség nagy testvériségének tudatát. telki Vezető • Józan tanácsok a keresztény tökéletességhez • Szentatya Castelgandolfóban egy nagy csoport katolikusnak egyik kihallgatáson a "fáradt katolikusok"-ról beszélt. Ezek, így mondta, a második vatikáni zsinatot követő vajúdást, melyen Anyánk, az Egyház, átmegy, hogy megújuljon és az új időkhöz alkalmazkodva a modern embernek is meghirdethesse az örömhírt — arra használják fel, hogy mindent vita tárgyává tegyenek és rendszeres romboló kritikát gyakorolnak az egyházi fegyelem ellen, hogy egy könnyebb, kényelmesebb kereszténységet építsenek, eltávolítván az egyházi hagyomány fejlett tapasztalatokon nyugvó minden tartógerendáját. Olyan kereszténységet, mely a "világ" szelleméhez és gondolkozásához alkalmazkodik és a világ útjait követi. Olyan kereszténységet, mely — mint mondják — nem köti gúzsba az embert, nem követeli dogmák elfogadását és nincs "papi uralom" alatt. És felteszi a Szentatya a kérdést: Hát lehet ilyen "fáradtsági tünetet" és a belőle fakadó szellemet a zsinatból logikusan levezetni? Az egyház fejének panaszkodása eszembe juttatja egész papi múltamat, melyben ilyen "fáradt katolikusokkal" volt bajlódásom. A múlt egyházi fegyelem alatt az ilyen fáradt katolikusok, akiket ismertem — legyenek azok világi hívek vagy papok és szerzetesek — vagy ott hagytak "csapot-papot" és mentek a maguk útján, vagy átcsaptak
