A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
99 "nemzetiszínű katolikus vonalra" vagy a "közéleti, politikai katolikus vonalra", ahol fennen hirdették nagy katolikus mivoltukat és úgy éltek, ahogy nekik tetszett, megnyugtatván magukat, hogy üdvösségük nem lehet veszélyben, mert lehetetlen elképzelni, hogy szent Péter ilyen kiváló nagy katolikusok orra előtt becsapja a mennyek országának kapuját. .. De mióta János pápa egy kicsit kinyitotta a Vatikán ablakait, hogy egy kis friss levegőt engedjenbe az egyház ósdi szagú termeibe, a "fáradtkatolikusok" — mint az egyház fej ének panaszából ki tűnik — rögtön "felevelenedtek" és betódultak a nyitott ablakon át nagy zúgással, mintha ők lennének az "új pünkösdi vihar", mely megrázta a házat, ahol a tanítványok és Mária imádkozva várták az "igazi Lélek" érkezését. Az egyházat ugyan megrázták, de a "lélek" nem az "igazi". zzük azonban az érem másik oldalát is. Vajon egyetemes tünet-e ff a most tapasztalható zavar az egyházban, vagy csak a "fáradt katolikusok" szórványos ügyködése? Az érem másik oldala, hogy az utóbbi évekkatolikus sajtójánakbeszámol óiból kivehető, hogy a zsinat tényleg a Szentlélek műve, hogy a Szentlélek tényleg működik. Mert vannak, hála Istennek (és többségben), olyanok, akikben a második vatikáni zsinat egészen más hatásokat váltott ki. Először is nagy örömet, hogy: íme, az egyház tényleg örökre fiatal és nem vénhedt meg az e- zer esztendők súlya alatt, mert az idők szelét, a történelmi fordulót megérezvén, megifjodva óhajtja Alapítója nagy parancsát teljesíteni és újra el akar menni az egész világra, hirdetni az örömhírt olyan "fekvésben" (a zene tudományból vettük a kifejezést), melyet a modem emberiség füle is szívesenhallgat. Megértették, hogy Krisztus itt van köztünk egész a világvégéig. Tehát nem ijedeznek, nem sopánkodnak és nem sóhajtoznak, hogy "vége lesz az egyháznak", hanem hitükben és reményükben megerősödve, szeretettől áthatva menetelnek a történelmi feladat teljesítésére. Megértették jobban a második főparancsolatot, hogy a felebaráti szeretet nemcsak hébe-korba való alamizsnái - kodást jelent, hanem testvéri "szolgálatot", hogy szegények a nagy gazdagságban még mindig vannak és nem elég csak odavetni nekik valamit, hanem emberhez méltó megélhetést kell biztosítani nekik és minden kereszténynek küzdenie kell a világ javainak igazságosabb elosztásáért. Azt is látjuk, hogy sokan vannak, akik egészen le akarták magukatkötelezni Krisztus ügyének és otthagyták biztos állásukat jelentkezvén, hogy mint orvosok, gazdászok, mérnökök, tanárok hajlandók elmenni a "fejlődő" népekhez, hogy segítsenek rajtuk Jézus nevében. Bára "fáradt katolikus ok" még verikanagy kolompot, szervez
