A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
ID elél így. Ő volt a kedvence az ápolónőknek. Nagy gonddal vették körül, mosdatták, etették, cserélték ágyhuzatát, a párnáit. Volt valami csodálatosan vonzó, sőt szép, ebben a tehetetlen fiatalemberben. Arcán végtelen béke és szelídség látszott. Erőtlensége és tehetetlensége segítséget kért: mindenki igyekezett megtenni neki, ami tőle telt. A látogatók világa is különös figyelmet érdemel betegség-élmé- nyünk analízisében. Vannak, akik szinte művészei a beteglátogatásnak. Pontosan tudják, meddig maradjanak, miről beszéljenek. Tudják, hogy a beteg szeret központban lenni és maradni — tehát e- szerint szórakoztatják és mesélnek neki. Vannak, akik határozottan lehetetlenek a kórházi szobában. Arcukon iszonyodás látszik, a "beteg-szag" irtózata annyira kiül arcvonásaikra, hogy inkább megrémítik a beteget, mint vigasztalják. A két véglet között van a legtöbb beteglátogató. A figyelmesek, akik virágot vagy más ajándékot hoznak. Azok, akik leülnek, érdeklődnek, azt állítják, hogy nagyszerűen nézünk ki, könyveket hoznak, de nem sürgetik, hogy el is olvassuk. A látogatók nem is gondolják - hacsak mint nagybetegek nem tapasztalták — hogy milyen jót tesznek, ha beteg barátaikat látogatják a kórházban. Egészségük, frissességük, érdeklődésük, figyelmük a beteget visszavezeti oda, ahonnan száműzetett, a betegség elkülönítő világából az egészségesek társaságába. fyj Érdemes volna tovább részletezni abetegség-élményünket kör- * • nyezőtapasztalatokat. Mégis, megállók itt, és visszamutatok a lényegre, a lényeges betegség-élményre. Betegségünk elkülönít az egészségesek világától. De megtöri személyes egyensúlyunkat is. Fizikai, lelki értelemben is megpróbáltatáson megyünk át. Azok, akik társaink a szenvedésben, legföljebb jótanácsot, rossz vagy jó példát adhatnak. Szenvedünk, mint ők, de nem tudnak kiemelni állapotunkból. Az egészségesek: orvosok, á- polók, jóbarátok sokat segítenek, de segítségük határolt. így hát bizonyos fokig magunkra maradunk megtörtségünkben. Segítség felé néz megkínzott tekintetünk. Az Istenhez-fordulás lehet ilyen önző e- redetű is: senki sem tud segíteni, segíts te, Istenem. De mélyebb gyökérzete is van ennek az Istenhez fordulásnak. Nem véletlen a régi tradíció, hogy a súlyos betegek, a haldoklók és halottak kezébe feszületet tesznek. Csak ha igazán átéltünk egy súlyos betegséget, értjük meg ennek a szokásnak értelmét. Van valami lényeges kapcsolat a Szenvedő Megváltó és a szenvedő beteg között. Jézus földi életének nyilvános szereplése idején,
