A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

8

nünk és Krisztus életére emlékeznünk, mert neki szinte semmisem sikerült, ugyanakkor az élete "várakozáson felül" sikerült. A napot pihenéssel töltjük, ugyanakkor kiszakítunk egy kis időt, amikor különösen emlékezünk Jézus életére, halálára és feltámadására. Ez az emlékezés meggyőz bennünket arról, hogy a végső győzelem biztos és nagyobb lelkesedéssel igyekszünk építeni az Isten országát.

Miért nem lehetne otthon vagy a természetben így megemlékezni? Ha otthon és a hétköznapokon nem vagyunk hálásak és nem "emlékezünk", akkor a vasárnapi hálaadás és emlékezés sem lesz sikeres. Útban a templomba nem alakulunk át. Legyünk hálásak mindenért otthon és a hétköznapokon; emlékezzünk Jézus Krisztus győzelmére, mikor mi győztesnek érezzük magunkat a világ fölött és emlékezzünk rá főleg, amikor a sikertelenség a kétségbeesés felé kerget. Az egész életünket visszük a templomba azért, hogy egymást e- rősítsük és egymás épülésére legyünk. Azért, hogy kifejezzük, amit hiszünk: egy család, Isten családjának tagjai vagyunk, Aki nem ismer különbséget és minden embert egyaránt magához akar ölelni. Azért, mert 0 mondta, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek nevében, ott van közöttük. Azért, mert O parancsolta: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". Megemlékezünk, mint Isten népe és családja, Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról; ezzel tanúságot teszünk arról, hogy Isten a világ Ura, Ura a hétköznapnak és vasárnapnak; tanúságot teszünk arról a világ előtt, hogy legyőzte a halált és csatlakozunk az ő győzelméhez, nap-mint-nap azon dolgozunk, hogy az Isten országa eljöjjön és vasárnap megpihenünk és az egész közösséggel ünnepeljük az eddig elért győzelmet. Krisztus győzelmét és vele a mi győzelmünket a világ, az önzés, a széthúzás - egyszóval: a gonosz fölött, addig a napi^, amikor teljesen az "Úré" leszünk és színről-színre fogjuk látni Ót.

Orbán Miklós:

A Szentírás teremtéstörténetének az értelmezése

mióta csak ember az ember, vagyis amióta csak önmaga fölött

is eszmélődniképes, állandóan foglalkoztatja a probléma: mi az, ami őt minden más fölé emeli. Csakugyan az istenség egy szikráját hordja lelkében, vagy valami más, természetfölötti szférából származó elemet, amely nélkül nem volna több, mint az állatvilág