A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 84 végső határozat nemcsak egy és ugyanazon testület, hanem sokszor egy és ugyanazon személyek kezében van.

Ez legvilágosabban a rendkívüli eljárásban szemléltethető. A- mikor az ű.n. kongresszus, a kongregáció magasabb tisztviselőinek gyülekezete, arra a véleményre jut, hogy az általa felülvizsgált tanítás "világosan és biztosan" tévedést tartalmaz s ez a tévedés, elterjedési lehetőségei következtében, "közvetlen veszélyt" jelent a hívek számára, a kongregáció azonnal felszólíthatja a tévtan teológusának püspökét arra, hogy a teológustól tévedése visszavonását kérje. Bővebb kivizsgálásra, a "szerző" álláspontjának meghallgatására itt nincs szükség. Az érdekelt püspök válaszának befutása után (ez vagy a szerző beismerését vagy makacs kitartását a tévedés mellett tartalmazhatja) ül csak össze a kongregáció szokásos gyűlésre, amelynek bíborosi és püspöki tagjai elé tárják az ügyet. A végső határozat meghozataláig tehát az ügy csak a kuriális hivatalnokok kezén fut keresztül, minden különösebb vizsgálat, vagy a szerző védőjének meghallgatása nélkül.

A rendes eljárás az előzőtől abban különbözik, hogy miután a főbb tisztviselők az eljárás elindítását elhatározták, szakértőket kérnek fel a szóban forgó tévedés (legyen az teológiai munka, könyv vagy előadás) tanulmányozására, a szerző nézeteinek tolmácsolására is neveznek ki "relátort" s eldöntik, vajon az ügymenetnek ebben a beindító fázisában értesítik-e már az illető teológus püspökét. A szakértők is, a relátor is a kongregáció bizalmas munkatársai. Miután a szakértők véleménye és a relátor jelentése elkészült, mindkettőt megküldik a kongregáció konzultorainak s aztán velük egy gyűlés keretében az egészet áttárgyalják. Csak ezután kerülnek az ügy aktái a kongregáció tulajdonképpeni tagjaihoz, a bíborosokhoz és püspökökhöz, akikegy gyűlésükkeretében szintén áttárgyalják az ügyet és döntést is hoznak. Döntésük mindjárt ezután, jóváhagyás végett, a pápa elé kerül. Ha a kongregáció ügy döntött, hogy az eléje tárt anyagban a hit szemszögéből hamis vagy veszélyes állítások vannak, most először tudatják a teológust, akinek ügyével foglalkoznak, a kivizsgálásról. Egy hónapnyi időtartamon belül kell a teológusnak a kongregációt értesítenie álláspontjáról. Ha úgy véli, hogy ügye személyes át- beszélést kíván, meghívják Rómába s tárgyalhat a kongregáció meg- bízottaival.

Ami a teológusok számára visszatetsző, az főként az, hogy az új eljárásmód még mindig hamis vagy veszélyes "állítások"-at emleget, ami a tézisekben gyökerező, redukált teológiai gondolkodásra jellemző és többé már nem általánosan érvényes, sőt, az egyházatyák