A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-02-01 / 2. szám
- 83 nak a veszélynek, hogy "szabályt sért". A Jézus révén kinyilatkoztatott hit Istene viszont élő Valaki, Aki a történelemnek is Istene s a történések folyamataiban is kinyilvánítja magát. Ezért kell a hitnek - a mellett, hogy a "régi" marad - minden idők új kérdéseire is választ adnia. A teológusok nem maguk találják ki kérdés-felvetésüket; adva van az a reánk hagyományozott hitnek századunk és közelmúltunk politikai-, társadalmi-, technikai- és tudományos forradalmával való keveredésében. Ezért lehetséges az, hogy a hitigazságok "szabály szerinti" megfogalmazásai nem képesek esetleg teljesen keresztény hitünk korunknak megfelelő teljének és aktualitásának maradéktalan kifejezésére. Hogy viszont az új megformulázás ne essék egyszerűen az individualizmus vagy evolucionizmus csapdájába, ezért van szükség bizonyos elvont szabályokra. Ezek azonban csak vigyázva alkalmazhatók mindig jogi természetű előírásokként a teológusok mondanivalójának felmérésénél. A másik félreértés onnét van, hogy - bár elvként hangoztatjuk, hogy a tévedővei irgalmasnak kell lennünk, csak a tévedéssel szemben lehetünk kíméletlenek - valahogy mindig azt feltételeztük, hogy a tévedés szerzője morális szemszögből bűnösen cselekszik s az egyház ellene is kíméletlenül járhat el. Nem egyszer irtották az egyházi hatóságok tűzzel-vassal nemcsak a tévedést, hanem a tévedőt is. Erre talán az a meggyőződés is vezetett, hogy az igazságot minden jóakarata ember felismerheti, aki tehát kitart tévedése mellett, csak rosszindulatú lehet s ezzel minden jogát eljátszotta az "igazak" gyülekezetében. Talán ezért érti nehezen ma is a hit kongregációja (s ebben az inkvizíció jogutódjának látszik), miért lehet joga egy tévedésnek és a mögötte álló tévedőnek egy tárgyilagos és jogi szemszögből is kifogástalan kivizsgáló processzusra. Ottaviani bíboros, aki még a Szent Officium titkára volt, nem egyszer hangoztatta, hogy a tévedéseknek nincs joguk semmihez. Az elkerülte a figyelmet, hogy a hit igazságainak új megformulázása esetleg hűséges maradhat azért az evangéliumhoz és "katolikus" lehet. Még kevésbé foglalkoztak azzal a kérdéssel, vajon a régi formulák adnak-e választ (s akartak-e e- gyáltalán válaszolni) ama kérdéseire. A kongregációnak új eljárásmódja, működési menetszabályzata is azt a meggyőződést tükrözi, hogy az igazság napnál új eljárásmód világosabb s a tévedés egy aránylag nem komplikált ügyintézés révén kiküszöbölhető. Tulajdonképpen két eljárásmódot jelöl meg: a rendkívülit és a rendeset. Mind a kettőre jellemző, hogy a kivizsgálás, az előzetes döntés és a
