A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-02-01 / 2. szám
- 80 vendékek száma ugyan lassú emelkedést mutat, az azonban hosszú i- deig nem fog még a lelkészkedő papságnak egy másik problémáján, az elöregedésen segíteni. Ezekkel a jelenségekkel szemben mintha az osztrák egyház vezető körei is tanácstalanul állnának. A régi, "szervezett" katolicizmus ideje letűnt. Az 1945-ben az osztrák katolikus élet megújítására alakított Katolikus Akció lassan azt vette csak észre, hogy "közkatonák nélküli" vezérkarrá változott. / Érdekes vonása az osztrák életnek, hogy a hatvanas évek forrongása, amelyik Nyugat-Európában főként az egyetemi fiatalságot mozgatta meg, itt csak kevés fiatalt hozott izgalomba. Utcai harcok, diáklázadások, egyetemi épületek elfoglalása - mind ismeretlen jelenség volt. Az egyház zsinat utáni állapota is sokakban csak a hit "felhígításának" veszélyét tudatosította s nem kevesen osztják a volt köz- oktatásügyi miniszternek és bécsi alpolgármesternek (akit ellenfelei "hivatásos pesszimistának" hívnak), Heinrich Drimme 1-nek a véleményét, aki a jelenlegi helyzetet "a baloldal összeesküvésének" tulajdonítja - s ezt az egyházi helyzetre is érti: "Az egyházban nem magától tört ki az úgynevezett forradalom... Az egészet kis számú intellektüel-réteg kavarta fel, hogy a hatalommal kísérletezhessen". A klérus itt is (a világiakkal együtt) progresszív és konzervatív táborra oszlik, de a kettő feszültsége nyugodtabb formákban vezetődik le, mint másutt. A progresszívek "szolidaritás-csoportjai" éppúgy nem sok vizet zavarnak, mint a németektől Salzburgba átszi- várgott "a pápáért és az egyházért" mozgalom vagy "az ausztriai papok egybegyűlnek" vállalkozás. A hatvanas évek végén Stájerországban vert fel egyedül a két tábor összecsapása nagyobb hullámokat: a reformbarát Schoiswohl püspök ennek következtében mondott le püspökségéről. Az osztrák katolicizmus előtt mindenesetre sok megoldatlan feladat áll. A régi szociál-katolicizmusnak vége. A keresztény munkásifjúsági mozgalmak fénykora letűnt, a belőlük kikerült katolikus munkások csak vékony aktivista réteget képviselnek - tömegek nélkül. Az ifjúsági munkákkal egyébként is bajok vannak. A főpásztorok közül sokan visszariadnak az itt szükséges merész kezdeményezéstől - hiába figyelmeztette őket Msgr. Weber, Graz-Seckau püspöke arra, hogy " sok minden, amit ma visszasírunk, tulajdonképpen nem is volt olyan nagyszerű". Az egyház és az intellektüelek között nincs többé szisztematikus kapcsolat. Otto Mauer (a "Wort und Wahrheit" folyóirat nagy