A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 79 gyanilyen arányban vannak a mellett, hogy az önhibájukon kívül elváltak számára lehetővé kellene tenni az újraházasodást, bár a megkérdezettek 57%-a pozitív értéket látott abban, hogy az egyház kitart a házasság felbonthatatlansága mellett. A körkérdés adatai egyébként azt mutatják, hogy a hitbeli ortodoxiával leginkább hadi lábon álló társadalmi rétegek: Salzburgban a szabad foglalkozásúak, Felső- Ausztriában a munkások és alkalmazottak, Karintiában a hivatalnokok. A maximális tanbeli hűséget viszont Salzburgban a hivatalnokoknál, Karintiában a gazdáknál, háziasszonyoknál és nyugdíjasoknál, Felső- Ausztriában a hivatalnokoknál, gazdáknál és nyugdíjasoknál találták. Mindez azt mutatja, mennyire hat a 'beidegződés" terhe az osztrákkatolicizmusra s milyen nehéz az osztrák egyháznak régi képét ("a gazdálkodók és iparosok egyháza") levetnie.

^\z egyház-szociológiai felmérések azt is kimutatták, hogy az u- tóbbi tizenöt év alatt kétszázezren léptek ki az egyházból. Ugyanakkor a vasárnapi templomlátogatók száma is vészesen csökkenő irányzatot árul el. Bécsben éri el ez a mélypontot: 9%. Ausztria buzgó katolikus, nyugati részén is visszaesett a vasárnapi misehallgatók száma. Ahol 1950-ben még 59.6% vagy 50.5% járt templomba, ott 1969-re ez az arány 38.6%-ra, illetve 29.6%-ra esett. Klagenfurtban és Grácban is gondot okoz ez a papságnak; Salzburg és Linz helyzete ebből a szemszögből jobbnak mondható.

Az egyházból való kilépés nem új jelenség Ausztriában. 1927-ben, a bécsi igazságügyi palota felgyújtása után, amikor Seipel prelátus keresztény-szocialistái harcban álltak az Otto Bauertől dirigált szociáldemokratákkal, egyedül Bécsben harmincezren léptek ki az egyházból. Ez a folyamat az Anschlusz után vert megint erősebb hullámokat. 1939-ben, a nemzeti szocialisták katolikus ellenes kampányának legtüzesebb idején, ugyanabban a Bécsben 103 ezren hagyták el hivatalosan a katolikus egyházat.

A kilépések és a csökkenő vasárnapi misehallgatások jelenségét az osztrák klérusban egy mély gyökeret vert bizonytalansági érzés is kíséri. 1965 óta állandó csökkenést mutat a papszentelések száma, a fiatal papok közül aránylag sokan tették le reverendájukat - némelyikük nem is diszkréten, hanem az újságírók segítségével látványos körűiményekközött. 1971-ben egy körkérdésre a papság 48.9%-a nyilatkozott a papi nőtlenségnek szabad választás tárgyává tétele mellett. Szeminaristák sok esetben visszarettennek a szenteléstől; a teológiai fakultások hallgatóinak száma ugyanakkor állandó, egyes helyeken ugrás-szerű emelkedést mutat. A legutóbbi években a papnő-