A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 76 PROBLÉMÁK És MEGOLDÁSOK

ködösülő kereszténység - barokk cirádákkal...

Az osztrák katolicizmus

Az osztrák ember számára - ismerői szerint - az "igazság"nem ismeretelméleti, hanem elsősorban esztétikai probléma. "Még a hitük is erősen esztétikai jellegektől befolyásolt" - mondta róluk egyik előadásában Richard Bart a, a KathPress sajtóiroda főszerkesztője és König bíboros munkatársa, aki - ugyanebben az előadásában - attól sem riadt vissza, hogy ilyesmit állítson: "Ausztriában az egyház tulajdonképpen azokból él, akik nincsenek különösebben ellene".

Az kétségtelen, hogy ebben az életművészetre, zeneiségre és a szép értékelésére hajlamos, a Bódeni tótól a magyar Alföldig terjedő országban mindig hiány volt igazán nagy gondolkodókban (akár a bölcselet, akár a teológia terén) s a hitük sem volt soha egyszerűen teológiai reflexiók következménye. Ami még ma is érezhető az osztrák katolicizmusban, az inkább az egyház és állam sajátos, évszázadokon át tartó egybe vegy ülés ének hatása, megtoldva az erőszakosan visszakatolizáló ellenreformáció és a jozefinizmus mába átlengő hagyatékával.

Eztahatást még Hitler kemény katolikus-ellenes politikája sem tudta eltüntetni egészen, pedig Ausztriában anemzeti szocialista vallás- politika vadabb volt, mint Németországban, ahol a Vatikánnal kötött konkordátum bizonyos fokig fékezően hatott a rendszerre. Talán némileg ennek a hatásnak a számlájára írhatjuk az osztrák püspökök különös hűségnyilatkozatát is az Anschlusz alkalmából: "vérükben volt" az állammal való "jó kapcsolatok" őrzése; nem volt történelmi tapasztalatuk ahhoz, mit érnek ezek a kapcsolatok egy egyházellenes államhatalom esetében. Csak később, amikor a nemzeti szocialisták szisztematikus elnyomásába és üldözésébe kezdtek egyházuknak, fedezték fel újra ennek az egyháznak államtól független belső energiáit s hosszú évszázadok után az osztrák földre újból lecseppent a hitükért vértanúságot szenvedettek vére. 724 osztrák pap ült börtön