A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-12-01 / 12. szám

- 564 "Kedves fiatal barátom, — kezdi a remete lassú, fátyolos hangon — látod ennek a leánynak a képét a falon? Valamikor csak róla álmodtam és nagyon szerettük egymást. De súlyos hibát követtem el és megszakadt szerelmünk. Hosszú éveken át vergődtem, de amit elvesztettem, nem tudtam mégegyszer visszaszerezni. Csak az a megoldás maradt számomra, hogy ezt az életet válasszam." — Az öreg pap egészen feltárja életét, küzdelmeit az ifjú előtt. Hosszúra nyúlik a beszélgetés. Szinte egymásnak gyónik a két férfi. A szerelmében csalódott ifjú nem is találhatott volna megfelelőbbet a remeténél, a- kire rábízza szíve minden fájdalmát. Nemcsak bölcs tanácsokat, hanem együttérző megértést is kapott tőle. A megosztott fájdalmat köny- nyebb elviselni. Most kölcsönösen megosztották egymás között fájdalmukat. Mert az erdőlakó remete-papnak a szívén sem heggedt még be a seb, amelyet fiatalkori szerelmi csalódása okozott.

L

egtöbbünk számára kicsit idegen egy ilyen pap, aki a világtól, az 1 emberektől visszavonultan, kis erdei kunyhójában éli le életét. Az is különös, hogy hivatása történetében legjelentősebb tényező a szerelmi csalódás. Nem él többé társadalmi életet, de a szerelemről még most is hosszan tud beszélni. — Még az ötvenes években jelent meg, egy irodalmi szakdolgozat Franciaországban, "A jó pap a francia irodalomban" címmel. Ennek az alapos tanulmánynak a végkövetkeztetése az, hogy a középkor végétől egészen a 19. század elejéig a francia regényirodalom tulajdonképpen nem ismert más papot, mint az ifjúkori szerelmét sirató, a világtól visszavonultan élő, erdőlakó remete-papot. Ez a papi típus élt a regényekben hosszú évszázadokon át.

Körülbelül negyven évvel ezelőtt Bér nanos2 új papi típust vezetett be a francia regényirodalomban. Nála és követőinél a pap van az elbeszélés középpontjában. — Az első világháború éppenúgy, mint a második, nehéz társadalmi problémákat idézett elő. Megszűntek a régi jó idők és magát az emberi életet fenyegette a veszély. Az irodalom is alkalmazkodott az új körülményekhez. Sekélyes történe2 Georges Bernanos (1888-1948) Párizsban született, királypárti lapnál új* ságíróskodott, később egy biztosítótársaság tisztviselője volt. Első regénye 1926-ban jelent meg, mestermú've, a Journal d'un curé de Campagne, 1936- ban. Politikai pamfletjei közül leghíresebb a Les grands cimetiéres sous la lune, amelyben a fasizmus túlkapásait támadja hevesen saz ellenük fel nem lépő egyháziakat. A háború alatt Brazíliában élt, onnét De Gaulle hí’vására tért vissza 1946-ban. Halála előtt fejezte be a Dialogues des Carmélites forgatókönyvét, amelyet aztán drámaként adtak elő 1949-ben.