A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-12-01 / 12. szám

- 565 tek nem elégítették többé ki az embereket. Az irodalomtól azt várták, hogy megoldást, vagy legalábbis irányítást adjon az élet legfontosabb problémáival kapcsolatban. A regény főhősében valamiféle "megváltót" kerestek. Ezért lesz Bemanos regényeiben a pap a középpontban. Nála a pap személyisége egészen elragadóan szép és szokatlanul új. Elég hamar észre is veszi, hogy az általa alkotott papi egyéniség sok szélsőséges vonást tartalmaz. Későbbi regényeiben fokozatosanmérséklődnek, sőt eltűnnek ezek a vonások. Kortársai azonban, akikre nagy hatással volt, nem követték példáját és épp e szélsőséges elemeket mind jobban kiélezik. A mai francia és a hatása a- latt álló európai regényirodalomban tehát egy eléggé sajátosan megrajzolt papi egyéniséggel találkozunk. Ennek a jelenségnek megállapításakor azt is meg kell említenünk, hogy a pap egyéniségéről, a papságról, az Egyháznak is megvan a maga felfogása s azt a papi eszményt, melyet a modern irodalom tár elénk, az Egyház szemével is fel kell mérnünk.3

|\e lássuk most közvetlen közelről, hogy állítja elénk a papot a mo- dern regény. Első kérdésünk mindjárt az lehet, miért kerül a pap személye ennek az irodalomnak a középpontjába? Mint említettük, a modern irodalom az emberi élet legégetőbb kérdéseire akar választ adni. Nem elégszik meg a látszat-valóság felszínes leírásával, hanem próbálja feltárni azokat az erőket, amelyek a történések mögött rejtőznek. Főként a modern francia katolikus regényíróknál látjuk, hogy szinte állandó témájuk a jónak és a gonosznak, az Istennek és a Sátánnak a harca. Mauriac4 regényeiben is ezzel a két világgal találkozunk. Az egyik az érzékeinkkel megtapasztalható, látható világ a maga törvényszerűségeivel. Ebben a világban élnek Mauriac szereplői, akiket teljesen az ösztönök, a szenvedélyek, az emberi lé3 ezt majd egy későbbi írásunkban tesszük. Ez a cikkünk egy három ön- álló részre osztott tanulmány-sorozat bevezető darabja.

4 Francois Mauriac (1885-1971) az 1952-es irodalmi Nóbel-díj nyertese. Regényeinek alakjaiban a test kívánságai kerülnek összetűzésbe az ő- szinte hit igényeivel. Bordeaux és környéke szolgáltatta a provinciális hátteret írásaihoz. 1909-ben jelent meg első írása, egy verseskötet, /9/3- tál kezdve pedig sűrű egymásutánban regényei, amelyekből a harmincas évek folyamán többet magyarra is lefordítotfak. 1938-ban írja első drámáját (Asmodée), ezt még két színdarab követi (Les mai aimés, 1945 és Le passage du malin, 1947). Figyelemreméltó írás naplója (1934-53) és 1959-ben kiadott Mémoires intérieurs-je. A háború után politikai témák kezdik érdekelni s a Figaró-ba, később az Expres&be ír vezércikkeket.