A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-12-01 / 12. szám
- 552 ségem a fiatalokon segíteni. Elmentem hát hozzájuk "pótnagymamának". A kis település asszonyai megkértek, hogy vasárnap délutánonként vállaljam a gyerekeiket, hogy egy kicsit ők is pihenhessenek, szórakozhassanak. Tíz-tizenkét gyerek jött így hozzám. A rádió óvodai előadásának meséjét vettem alapul és azt cifráztam ki nekik ked- vükre-kedvemre. Uzsonnát is kaptak. Egyszerűt, olcsót, jóízűt, "különlegeset"*. Jókora adag lett mindig belőle, bőven jutott, élvezték. Úgy megszerettek, hogy kértek, maradjak ott "óvónéninek". / Jóisten azonban más feladatra hívott. "Villámhárító" lettem két anyós között. Az asszony, Zsuzsa, legkedvesebb egyetemi barátnőm volt. Három gyerek is volt náluk. Nagyon szerettem mindnyájukat és ők is engem, csak sajnos a két nagymama nem tudott ösz- szehangolódni. A halál oldotta meg végül is a problémát. Egyiknagymama félig vak volt és ezt a másik nem akarta akceptálni. Kisebbségi érzése volt vele szemben, pedig az sohasem adott erre okot. E- gyikük miniszter lánya volt, a másik gazdatiszté és én békítgettem ő- ket szeretettel... Tőlük megint nagymamához kerültem — de unokák nélkül. Zsuzsától érdeklődött egy tanárnő, nem tudna-e valakit, aki elvállalná a háztartást. Csak egészen megbízható lehet, mert a ház egyedül áll a hegyoldalon és a 80 éves asszony ott magában van, míg a család többi tagja munkában van. Értékes emberek voltak — és csodálatosan csöndesek. Csak este voltunk valamennyien együtt. Étkezés közben senki sem szólt egy szót sem. Vacsora után meg olvastunk valameny- nyien, megint beszélgetés nélkül. Itt éltem át 1956 nehéz napjait. Kenyérért, tejért messzire kellett járni. Rózsavölgyből Kelenvölgybe. A templomba azért följártam naponta. A bencés Szunyogh Xavér volt a lelkiatyám, akit még a Ward kollégiumból ismertem. A forradalom után megnyíltak a boltok, de aggódtunk a fiatalokért és nagyon kellett vigyázni, mit mond az ember. — A lábam egyre inkább tönkrement, operálni kellett. Nem bírtam volna már annyit gyalogolni hegyre föl-le. Nemsokára meghalt a néni, néhány évre rá a lánya is. Az operáció után Nelli nénémnél voltam és neki segítettem, amikor meg már munkaképessé váltam, megint pótnagymama voltam két kisgyerek mellett. Az igazi nagymama hónapokig kórházban volt és utána is még sokat kellett feküdnie, így nagy szükség volt rám. Ezt a családot nagyon megszerettem és a jelek szerint ők is engem, mert * itta receptje: 12 deka búzadara, 28 deka cukor egy liter vízben 20 per- cig főzve, utána 20 percig fölverve I citrom levővel, vagy málnaszörppel, vagy csokoládéval (kakaóval).
