A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-12-01 / 12. szám

- 549 falván, talán — ki tudja — máshol is, egy esztendőben nagy fejfájást okoztak a lelkipásztornak, aminek következménye az lett, hogy a nagylegények Betlehem-járása dicstelen véget ért. De mielőtt a szegény pap fejfájásának okát elmondanék, a tudatlanok felvilágosítására talán nem árt röviden leírni, miben is állt ez a betlehemezés, akár kis-le- gények, akár nagylegények csinálják.

Hát először is ügyeskezű legények összeeszkábálják a betlehemi istállót, olyan félig nyűt istállóféleség ez, tetővel, hol nád, hol szalma, hol meg apró zsindelykék fedik, függően a csináló fantáziájától. Persze a csillag is ott ragyog felette sugárcsóvájával. Alatta pedig szintén fából faragva, a kislegényeknél rendesen csak kemény papírból kivágva, a tehén, szamár, birkák, pásztorok, angyalok, no meg a kisded a jászolban és mellette anyja, Mária és Szent József. Ezt az egészet aztán deszkalapra erősítik, mind a két oldalán rúddal látják el, amit a legények a vállukra tesznek. Mikor megérkeznek a házhoz, bezörgetnek az ablakon és a vén pásztor bekiált: Szabad-e bejönni a karácsonyi kis Jézusnak? Ha igenlő választ kapnak, bevonul a társaság, mely rendesen a betlehemes istállót vivő két legényből,

néhány pásztorból áll. No meg a "vén Q B@t].Gll6niGSGk pásztor"-ból, aki hatalmas subát visel, láncos, csörgős bot a kezében. De ő nem megy be, hanem kint marad a pitvarban, csak a szólításra: ,fNo, gyere be te is vén öreg, tedd le ajándékod és dicsérd a világ Megváltóját" — következik be ő is, hogy elmondja szerepét. Van ebben mondóka, ének, szavalat, cselekmény, sokszor tréfa is s főleg gyermekes háznál mindig szívesen várták őket. Rendesen csak két banda lehetséges a faluban. A nagy legényeké, akik este járnak és a kislegényeké, akik délután mennek. Mert ez nem tűr konkurenciát.

Tagjai össze vannak szokva, tudják a szerepüket s mikor valamelyik legény kiöregszik, illetve megházasodik, a kis legények közül behozzák a legöregebbet a nagyok bandájába, ahol kiképzésben részesül.

A baj abból következett, hogy egyik esztendőben a legények hiába zörgették meg az ablakokat, belülről nem hallatszott a behívó