A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-12-01 / 12. szám

- 550 ­szó s mikor a pitvar-ajtót próbálták, az mind be volt zárva belülről. Pedig otthon voltak, mert nemcsak a világosság, de a hangok is elá­rulták a ház népének jelenlétét. Egyetlen egy házban fogadták őket szí­vesen, de hej, azok is bár ne fogadták volna. De hogy megértsük a helyzetet, újabb magyarázat kívántatik, mert itt kezdődik a lőcsfalvi pap fejfájása is. Tudott dolog, hogy a fa­lusi házaknál a pitvar tulajdonképp a konyha és előszoba kombináció­ja. Innen nyílnak két oldalt az ajtók a nagy szobába meg a kis szobába. Itt van a nyitott tűzhely, melynek füstje a nyitott kéményen át kariká- zik ki a szabadba és itt van két oldalt a búbos kemencék szája, ahon­nan a házat fűtik s ahol a sütés mestersége is folyik. A nyűt kémény befelé dóm alakúlag van kiképezve és alján sorban nagy szegek és hor­gok vannak beverve, ahol kolbászt, szalonnát, sonkát és más ízes fa­latokat akasztanak a füstre. S mivel a disznóölésnek ilyenkor van a szezonja, csaknem minden háznál a horgok bizony nem álltak üresen. Nos hát a vén pásztor a nagy subával, alatta pedig a nagy ta­risznyával a pitvarban maradt, míg hívják s míg a ház népe bámulja a betlehemet és élvezi a szent pásztori játékot, a vén pásztor hosszú botja sem marad tétlenül s itt is, ott is leakaszt a kéményből néhány ízes falatot, ami aztán a tarisznyába kerül, amit senki sem láthat a nagy suba alatt. Mire jön a szó: Gyere be te is vén pásztor, már meg is volt a mellékjövedelem, amin aztán emberségesen megosztozott a banda. A nép végre megelégelte ezt a nem éppen dicső szokást, ösz- szebeszéltek és nem voltak hajlandók beengedni a betlehemeseket. Csak a kislegényeket délután, mert azok még becsületesek voltak. Hát az ilyen szent dolognak tisztességtelen kihasználása, nem csoda, ha fejfájást okozott a papnak. Mert a nép a papot okozta. Pedig hát ne­ki a betlehemesekhez nem sok köze volt, hisz egy régi falusi szokás, független minden egyházi felügyelettől. Csendőr kézre nem akarták adni, hiszen a saját gyerekeik voltak, hát a papot zaklatták, hogy csi­nálna valamit. A pap csak annyit tehetett, hogy a szószéken elítélőleg szóvá tehette a dolgot. Az az egyetlen család azonban, amelyik be­engedte őket létezésük utolsó esztendejében, szinte akaratlanul is megoldotta a dolgot és megszüntette a pap fejfájását is. így aztán, míg a pásztorok benn a nagy szobában játszottak a Veresékházában, a vén pásztor még nagyobb buzgalommal szedeget­te le a kémény-horgokról a sonkákat, mert volt bőviben. Azidénúgy- is sovány lesz a kereset — gondolja magában. Közben a család tag­jai alig tudták megőrizni a komolyságukat, mikor beszólították a vén

Next

/
Thumbnails
Contents