A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-12-01 / 12. szám
_ gjg _ tek többet mint a szép oltáriszentségi himnuszait és egy-két imakönyv- ben az áldozási imát. De pontosan megvolt bennük az, amit ő az igazi búcsújáró lelkűiéiről mond... J^jJikor ennyire összemelegedtünk már a közös ima és búcsújárás szentbeszédek és elmélkedések alapján, akkor álltam elő a nagy kérésemmel. Akkoriban jöttek át a határon a rendi fiataljaink, mikoi otthon lehetetlenné vált képzésük folytatása. Ki a Fertő mocsarain ki más, sokszor még kalandosabb úton. Szép számmal. A provincia jövője. A rendi munkák folytatói. Még olyan terv is volt, hogy talán áthozzuk őket Kanadába. De akár ott, akár Európában vagy máshol, valamit kell tenni az eltartásuk érdekében. Sokszor a puszta életüket hozták át, hiszen ez az e- gyetlen fontos. Ha egy-két ruhadarabot vagy könyvet hozott is némelyik, sem aranyrudak, sem Napóleonok nem voltak a zsebükben... Megkérdeztem a jó Father Demkót, szóvátehetem-e kispapja- ink ügyét a hívek előtt. — "Természetesen. En a misszión nem akarok keresni — mondotta. — Az a lelki javukra van, a plébánia költségén. Hiszen ők építették. Ok dolgoztak érte." El is mondtam nekik testvéri, egyszerű hangon, miről van szó. Hallgatták nagy figyelemmel. Néha egy-egy könny is volt a szemükben, mikor a fiatalok meneküléséről, sorsáról szóltam (volt, aki "lebukott" és internáló táborba került). És a misszió végén, elköszönés- re, de némelyik már előbb is, hozta a "borítékot". Benne a jó lélek szeretet-adományát. Dollároktól tíz-húsz dollárig, vagy több is, volt bennük. Évekig őriztem ezekből egy nehéz, reszkető kézzel írt borítékot, de örökös vándorútamon csak elhagytam valahol. Egy havi nyugdíj volt benne: százötven dollár. Halnak, halnak, egyre halnak a régi amerikások, régi kanadások. Hát ilyen emberek voltak ők. Kár volna jel és egy hálás "köszönjük! " nélkül elmenniük... Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: I őcsfalva sem kivétel. Régi idők óta csikorog a hó a nagylegények és J kislegények csizmáinak talpa alatt karácsonyi időben. Kivéve azt a néhány hófukar esztendőt, amit a nép "fekete karácsonynak" csúfol, amikor az angyalok elvesztették az ollót és nem tudták felvágni a nagy égi dunyhákat, hogy pelyheit a földre szórják. Csakhogy Lőcs
