A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 52 Ez a megoldás. Mert mi tulajdonképpen a csalódás és kiábrándulás? Hogy születhetik meg bennünk ez az emberi élmény?

J§ válasz egyszerű: az ember olyan, mint egy léggömb. Mikor

megtelik gázzal, ki kell kötni, különben elszabadul, s mikor végre felszállónk vele, jó adag nehezékre, ballasztra van szükségünk, ami egyensúlyban tartja, különben a légáramlatok áldozatává leszünk.

A keresztény valóságérzet pedig azt mondja: Azáltal, hogy én keresztény lettem, nem léptem Urammal, Istenemmel szerződéses viszonyba. A keresztény ember nem adok-veszek elve alapján áll. I- gen, Uram, én megteszek mindent, amit Te kívánsz tőlem, de Te is tedd meg, amit én kívánok Tőled... Különben felbontom a szerződést és megyek a magam útján. - Ez nem kereszténység, hanem kalmár szellem. A keresztény nagyon jól tudja, hogy kicsoda ő és ki az Isten. En Isten gyermeke és szolgája vagyok, az 0 nagy kegyelméből, tehát szeretem Ót, mint Atyámat és szolgálom, mint Uramat, minden feltétel és kikötés nélkül. Ezáltal előre elvágtam a lehetőségét minden csalódásnak és kiábrándulásnak. Hogyan csalódhatna az, aki nem vár semmit? Hogyanis ábrándulhatna ki az, akinek nincsenek vérmes reményei? Az ilyen lelkületű embernek Isten legkisebb ajándéka is boldogságot jelent, mert még ezt sem várta. A nagy baj ott van a mi kereszténységünkkel, hogy a keresztvíz nem mosta le az önzésünket és életünk útja tele van összetört reményekkel... Aki szeret, minden számítás és fenntartás nélkül ad... és ad, és ad... és nem vár semmit viszonzásul, mert nem azért szeret, hogy kapjon, hanem, mert a szeretet maga a boldogsága. S ahogy önzésünk zátonyán hajótörést szenved minden emberi kapcsolatunk: barátság, házasság, úgy szenved haj ótörést Istennel, egyházzal való kapcsolatunk is... Ma Isten népének zár ándokútj a úgy néz ki, mint egy elhagyott csatamező, tele halottakkal, sebesültekkel, nyögéssel és káromlással... Mi vagyunk ezek: a kiábrándult, csalódott keresztények, hívek és papok és apácák, égbe kiáltva csalódásunkat.

A keresztény valóságérzet egyetlenmentségünk. Ezaleg- biztosabb irtószer csalódottság, kiábrándultság ellen, (szeder Mihály)

Szentbejzed- templomiul an magyaroknak

/láttunk már filmen vagy televízión olyan történetet, ahol az ottho- nából elszökött fiatal lány először hívja fel telefonon hosszú idő után a szüleit? Hanghordozásából feszültség és kimerültség árulko-