A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 53 dik, aggodalom is, félelem is, ahogy az arcán is könnyek vegyülnek a mosolyába. Igen, tudja jól, hogy hosszá ideje nem hallatott magáról, hogy övéi aggódtak miatta; de most szeretne hazamenni; indulhat még ma? Igen? Nagyszerű! Remek! Indul is mindjárt az állomásra. - Ilyen a tékozló fiű modern története - leányszereplővel. Ezt is, akárcsak a bibliai történetet, talán inkább a szerető apáról kellett volna elnevezni. ..

Az otthonából megszökött gyerek - akármilyen korú legyen is - mindig szabad szeretne lenni; szabadulni attól a kötelezettségtől és felelősségtől, amiről azt gondolja, hogy családja igazságtalanul terheli meg vele. A bibliai történet ifja is az otthon zsarnokságából menekült, ahol sohasem lehetett "igazán önmaga" s azt remélte, hogy szabaddá lesz, mihelyt megszakítja kapcsolatát családi környezetével. Élete folyása közben ágy alakult, hogy annál odahaza sem lehetett rosszabb; ezért szánta rá magát arra, hogy visszatér övéihez. Volt annyi józan sütnivalója, hogy nemcsak a régi kötelezettségekkel és felelősséggel számolt, hanem büntetéssel is. Még azt is gondosanvégiggon- bűneinh bocsánatáról* dolta, mit is fog majd elsőnek mondani.

Nem számolt azzal, hogy atyja már kinn, az úton várja s kezdődő menetgetőzése az apai ölelésbe fullad; új ruha vár rá és bankett, visz- szatérte örömére. Az egész olyan élmény lehetett számára, mint valami lázálom. Nemcsak azért, mert a várt büntetésből semmi sem lett, hanem főként azért, mert most először ébredt rá igazán arra, milyen ember is az apja. Szinte azt mondhatnánk: el kellett mennie otthonából ahhoz, hogy igazánfelfedezhesse otthonát. - Volt ehhez hasonló élményünk? Szinte mind úgy vagyunk, hogy akkor fedezzük fel igazán szüleinket, amikor otthagyjuk őket s aztán hosszas távoliét u- tán újra összejövünk velük.

Az apostolok közül Szent Pálnak lehetett Istennel kapcsolatban ilyen élménye. Ügybuzgó farizeusságában a Törvény kötelezettségei és felelősségei nehezedtek reá s damaszkuszi úti élménye Jézuson keresztül ébreszti rá, mennyire félreismerte az Istent. Egész életében azt hirdette utána, hogy Isten nem a törvények, hanem a szeretet Istene. - Mi is félreismerjük Istent, ha a szabályok és előírások "bevasalójának" képzeljük Ót. Az ilyen Isten elől csak megszökni lehet - hogy aztán visszatérjünk Hozzá és felismerjük, ki is Ó igazán.

* Haszonnal olvasható ehhez Szt. Lukács könyvéből: 15,1-7 (az elveszett bárány) - 15,8-10 (az elveszett drachma) - és 15,11-32 (a tékozló fiú).