A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 51 tathatunk, ha történelmi felelősségünk tudatában összefogunk s a megbékélés, a kölcsönös megbecsülés, az együttműködés lelkületét alakítjuk ki magunkban. Erre a szándékra imádkoztát bennünket missziós imaszándékunk - nemcsak a harmadik, hanem az egész világ érdekében.

• Józan tanácsok a keresztény tökéletességhez olvasván a négy evangélium passióját, a legszomorúbb látvány a

Mesterhez legközelebb álló tanítványok csalódottsága. Ez a legjobban kiütközik a feltámadás hírével kapcsolatban... Mikor olvasom Tamás hitetlenkedését, az emmauszi tanítványok csalódott panaszkodását *... Míg Krisztus velük volt, reményeik a felhőkben kószáltak, Isten országáról álmodoztak, már szinte osztogatták egymásnak a kiváló helyeket... De ellenségei legyőzték, most ott függ a kereszten holtan... A remények összetörtek. Mindent elhagytak érte... Most mi lesz velük? Hát érdemes volt? Mi történt velük? Hiszen ismerték az írásokat, ismerték a próféták messiási jövendöléseit, ismerték Izajás "szenvedő Emberét"... Fülükbe csenghettek Krisztus szavai, ahogyanelőre megmondta, mi fog vele történni, de fel fog támadni... Vagy elfelejtették? Egyszerűen nem

tudtak megbarátkozni a rideg valóság- . it É • » /

nak ezzel a kellemetlen szakaszával.

Es ha azt gondolnánk, hogy kétezer esztendő után nincs többé csalódott keresztény, kiábrándult hívő, akkor tévedünk. A csalódott, kiábrándult, sopánkodó, kesergő keresztények a történelemnek mai szakaszában is itt vannak velünk. U- ton, útfélen találkozunk velük és keserűen tör ki belőlük az emmauszi tanítványok lelkülete. Még papok, szerzetesek, szerzetesnők is, akik valóban, Krisztus tanítványainak mintájára, a legközelebb állnak Hozzá. Az egyház ma tele van emmauszi tanítványokkal... Akik mást és jobbat vártak...

Pascal, a jól ismert francia gondolkodó a fején találta a szöget, mikor ezt a tanácsot adja: "Ne kutass érvek és okok után, hogy meggyőzd magad a kereszténység igazságáról. Egyszerűen éljed az igazságot, nyesd le álmaid és vérmes várakozásod szárnyait, élj keresztény hited szerint."

János 20,24-29 és Lukács 24,12b-35.