A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 50 a megbékélés, a kiengesztelődés lelkületére van szükségünk, ha emberhez méltó életet akarunk élni, ha egyéni életünket, a nemzetközi életet nem akarjuk állandó harcok, csatározások, ellenségeskedések gyászos színterévé tenni. Ilyen nagy horderőt, az Istennel és embertársainkkal való megbékélt, kiegyensúlyozott és termékeny életet kínál nekünk a Szentév - csak ne hagyjuk felhasználatlanul alkalmait, bőséges kegyelmi indításait.

a

zok közül a feszültségek közül, amelyek mai világunkat a háború karjába kergethetik, egyik legnyilvánvalóbb az, amelyik a gazdag és a szegény nemzetekközött tapasztalható. Ha okaiban nem is egyeznek meg a kérdés szakértői, a jelenséget mindegyik konstatálhatja. Vannak államok, amelyek az adott körülmények között mintha állandó szegénységre lennének teremtve, mások meg jólétüket, felhalmozott értékeiket és gazdagságukat csak szaporítani tudják. Abban is ellentmondás nélkül megegyezhetünk, hogy az ú.n. harmadik világgal csak úgy biztosíthatjuk a békét, ha az egyes államok s azokon belül a társadalmi osztályok között a gazdagok és a szegények ellentétét valamiképpen fel tudjuk oldani.

A pápák évszázadunkban nem egyszer hallatták szavukat a béke érdekében. De az elődök béketörekvései szinte eltörpülnek VI. Pál

béketörekvései mellett. Ezek a tömissziós imaszdndék* rekvések 0l>'an szé3es ff1*1 í1“;

nek vegbe, hogy a Szentatya céljait félremagyarázva, nem egyszer csak diplomáciai "sakkhúzásokat", elhibázott engedékenységet sejtenek mögöttük még olyanok is, akik egyébként nem ellenségei az egyháznak.

Missziós imaszándékunk mögött is tulajdonképpen ez a lázas és fáradhatatlan béke-keresés rejtőzik. Itt is a lényegre tapintunk, amikor azt hangsúlyozzuk, hogy a népek és nemzetek, a gazdagok és szegények közötti megbékéléshez az szükséges, hogy az egyéni lelkű- letek változzanak békülékenyekké. Egyenként és mindnyájunknak rá kell lassan jönnünk arra, hogy a feszültségek sohasem oldhatók meg az erőszak útján. Egy mások sorsa iránt közömbös, csak a maga hasznával törődő világban nem csodálkozhatunk, ha népek vagy társadalmi osztályok csak háborúkban és forradalmakban látják a lehetőséget elnyomott helyzetük megváltoztatására. Ezen csak úgy változ* "...hogy ez a jubileumi esztendő fejlessze ki a gazdag és szegény nemzetek között a megbékélés, a kölcsönös megbecsülés és együttműködés szellemét."