A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-10-01 / 10. szám

450 Horváth Boldizsár, ortopéd szakorvos, az ő kérdésére azt mondta, nem ígér semmit, de megpróbálja "betörni". Pangatással készítette elő és egyik nap két kézzel csavarva addig ropogtatta, míg megmozdult. Azt mondta, csoda, hogy sikerült és én mindmáig hálás vagyok Istennek és neki ezért a "csodáért". - Most karácsonykor "ünnepeltem" ennek 30 éves jubileumát, de még soha, a legnagyobb fájdalmak ellenére sem bántam meg, ami velem történt. Az isteni Gondviselés annyi megható figyelmét tapasztaltam ezzel a sebesüléssel kapcsolatban, hogy az bőségesen kárpótolt minden szenvedésért.

Később átkerültem egy földszinti osztályba, amit közös hálónak rendeztek be számunkra. Riadó esetén mindenki lement az óvóhelyre, de én fönt maradhattam. Nagyon kedves hely volt, egész közel a templomunkhoz és itt nem jelentett nehézséget, hogy mindennapelhozzák nekem az Oltáriszentséget. A régi helyen az út tele volt cseréppel, téglákkal, üveggel... Egész idő alatt egyszer féltem: a rádió jelentette, hogy nagy támadásra készül az orosz. A főorvos, aki megmentett, megkérte, hogy kislányát betehesse hozzám. Ruhás kosárban hozták oda Pirikét. A "sztalin-orgonák" hangversenye irtózatos volt. A bombák olyan sűrűn robbantak, hogy szinte egyfolytában világos volt az éjjel és a szobánk hatalmas ablakai úgy reszkettek, hogy mindig vártam: most törnek ripityára. Az ágyam mellett álló kosárra hajoltam, hogy föltartóztassam a szilánkokat. Magamért nem aggódtam, csak Pirikét féltettem.

CT/arácSonytól húsvétig csak egyszer hagytam el a szobát, akkor is nagyon összeszídott M. Főnöknőnk. (Ő egyébként egész idő a- latt nem jött le hozzám, annyira haragudott rám sebesülésem miatt: mert nem mentem le az óvóhelyre.) Ward Mária Alapítóanyánk tiszteletére került ugyanis bemutatásra életem első és utolsó melodrámája és csak természetes, hogy szerettem volna meghallgatni. Már csak azért is, mert úgy született, hogy a zenéjét nem is hallottam. Máter Sztrókay - orgonistánk, a nagy fizikus húga - szaka- szonkint mondta be, hogy hány taktus van az eredetiben. Kisfaludy- Kerner "Karácsonyéj" melodrámája volt az alap, ehhez írtam én a szöveget: Ward Mária élete és munkássága címmel. Az eredeti példány elveszett. Szétszóratásunkkor megőrzésre átadták kottáinkat egyik növendékünknek, de hiába írtam neki, nem kaptam többé visz- sza. Kerestem Pesten, sőt Bécsben is, de hiába. Végül is a Nemzeti Múzeum könyvtárának példányáról kaptam egy mikrofilmet. Ez itt vannálam. Zenetanárunk megígérte, hogy készíttet másolatot nagyítással, de közben meghalt. Vele veszett Kodály-fordításom is, akárcsak Veszprémben karnagyunk kottáival többi megzenésített egyházi