A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-10-01 / 10. szám

- 451 dalszövegem.

Életem egyik legnagyobb próbatétele volt, amikor hurcolkodás- kor egy ládába raktam mindazt, ami érték volt számomra - 40 év lelki jegyzeteit, verseit, megőrzésre méltó leveleit, néhány szép, eredeti metszetet, stb. és mindezt "véletlenül" betaposták. így sirathatta Ráchel fiait... Négy órán át imádkoztam, hogy meg tudjak bocsátani annak, akinek, a hibájából történt, amíg ki tudtam mondani az A- men-t. De azért még ma is fáj... Nem voltak irodalmi értékű versek, de nekem kedvesek, mert mindegyiknek élmény-alapja volt. A- zóta innen-onnan visszakaptam egyik-másiknak másolatát. Páter Dittrich Imre * még ki is adott néhányat belőlük. Azóta nem igen száll meg az ihlet, nem muzsikál bennem a ritmus, hogy hangot adjak neki. Csak az érzés maradt meg, de már az is csak halvány árnyéka a réginek. Egy év alatt tizet öregedtem...

CT/ülönös valami az ihlet! Néha elég volt egyetlen szó vagy mondat töredék, ami megindította a ritmust és akkor le kellett írnom, ami gondolkodás nélkül ömölni kezdett belőlem. Volt, ami töredék maradt, máskor ritmusváltással folytatódott, néha meg olyan "belső diktálás" után írtam, hogy később magam csodálkoztam legjobban, hogy ezt is én írtam (pl. a "Lázban égve" címűt; ezt negyven fokos lázban, tífuszbetegségem idején írtam); máskor meg "rendelésre" írtam. - Máter Almássy, az elemi igazgatónője, szokott úgy íratni velem. Már a vakációban készült a következő évi előadásokra, mert azokat olyan tökéletesen tanította be, hogy minden gyerek minden szerepet kívülről tudott. O: "írj nekem egy színdarabot 12 szereplővel!" Mire én: "De ahhoz ihlet is kell!" - "Majd én imádkozom ihletért, te meg írj. Amíg készen nem leszel, nem kelsz fel innen." - 'fa - mondom - amilyen az imádság, olyan lesz az ihlet és amilyen az ihlet, olyan a színdarab." - így mindig meg volt elégedve a darabbal, amit "óriási sikerrel" adtak elő, mert a gyerekek édesek, aranyosak voltak, a nézők pedig kritika nélkül élvezték őket. Természetesen az egész família eljött, valamennyi kül- és beltagjával, így mindig telt ház volt.

Jó Máter Főnöknőnk nem szólt bele, csakegyszer kérette visz- sza "kéziratomat". A jezsuita Páter Polgár megkért, írjam meg neki hivatásom történetét. Lehet ugyan, hogy nem ő volt; ezt a nevet Máter Földesi mondta, mert ő tartotta első lelkigyakorlatunkat; mindenesetre: az a páter, aki egy kis könyvet adott ki a hivatások történetéről. Még a lelkigyakorlat alatt elkészült és átadtam neki. Nem

* Becsben élő kalazantínus atya, a "Vasárnapi /eve/" kiadója.