A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-10-01 / 10. szám

- 448 volt a városban, ismételgették könnyezve a kanonokok a vacsoránál. Pompás tavasz volt az, de nem lett folytatása, sőt olyan dermesztő tél jött utána, amelyet magyar földön még nem láttunk. A sátán aljas vigyorral irtja most a magyar egyházat, de elszámítja magát a nyomorult, mert a jövő az Istené és választottainak lelkében most is tavasz van. Az ellenség ne hivatkozzék arra, hogy ez a társadalmi és politikai fejlődés következménye, mert 1948-ban már szétosztották a nagybirtokot és már akkor készen volt a jelszó: Tiéd a gyár, magadnak dolgozol. Egerben is azon hüledeztem: az egyházi nagybirtok, a rossz társadalmi rendszer ellenére megmaradt a hit a népben és a tévedés minden veszélye nélkül mondhatjuk: ha a párt nem alkalmazza az üldözés minden fegyverét az egyház ellen, ma virágzóbb volna a vallási élet nálunk, mint bárhol Európában. Nekünk valóban csak használt, hogy megszabadultunk a vagyon terhétől, amelyből amúgy is kevés volt a jövedelem. A nagybirtok szétbontása már régen esedékes volt, maga a fiatal papság is követelte, dobjuk le a kölöncöt, hiszen csak akadályozza a munkánkat. Szánalmas dajkamese az, hogy a nyomor és tudatlanság szüli a vallást, mert ha ez így volna, most virulhatna legjobban nálunk a vallás, mikor még a búzát is idegenből kell venni és az anyának is dolgozni kell, hogy a család valahogyan tengődni tudjon. Egy ideig azért nem hatott nálunk a vörös má- kony, mert komolyan ment a hitoktatás, a hanyatlás pedig akkor kezdődött, amikor a szülőket azzal fenyegették, hogy elvesztik állásukat, ha követelik a gyermek vallásos nevelését. Az a rendszer pedig, a- mely ilyen módszert használ a szellemi küzdelemben, nyíltan beismeri gyöngeségét.

Zeniplényi IM. Erna

me/j -ncrn-daMíjolott khís

?ol lehetarózsafűzérem? Lassan motozok magam körül. Ha a ruhám leesett, itt kell lennie a közelben. Végre megtalálom és elkezdek imádkozni. De furcsa, már harmadszor kezdem el aHiszek- . „ . 0 . egyet és mindig Miatyánk lesz betmMfÁ IQU AtílUOA m Hhül lole. Úgy látszik, a fejemet is érte valami. - "Szedd össze magad, Erna - mondom magamnak - és figyelj oda!" - Most már megy az i- mádság, egyik tized a másik után: örvendetes, fájdalmas, dicsőséges... Az óra már régen csörgött, de senki sem mozog. Majdatemp-