A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 393 ­Meleg kapcsolat az Eukarisztiával! Látod, hogy nem tudsz szeretet nélkül élni... Az akarat apró hűségeit nem szabad elhagyni. Egy kis darab papír, egy ceruzavég megmenthet, ha lényeges kis dolgok­hoz ragaszkodom. "Szereti a nagy Isten a kis emberben az apró hűsé­get, hiszen más alig telik tőlünk"... ^yjé/yen átérzett fájdalmam, hogy nem tudok többet adni az embe­reknek, mert bennem sincs több... hogy nem tudom jobban meg­mutatni Krisztus arcát és igazságát, mert én is félszívvel szolgálok... hogy nem tudok jobban sodorni és boldogítani, mert engem sem elé­gít ki a félig élt élet. • Nem szabadulhatok meg attól, hogy magamban egészen mélyen át ne éljem az embersorsot és az embertragédiát, hi­szen embereken akarok segíteni. •Meg nem ijedni az Isten nagy hí­vásától sem. Mintha O nem tudna általam is nagyot tenni. • Félhet-e az, aki szeret? Csak attól, hogy nem szeret eléggé "teljes szívébóT.0 Miért nem hisznek az emberek nekünk? Mert mi sem hiszünk igazán Neked. • Isten tud nagyot kiáltani egy törpével is. • Ne kívánjunk töb­bet testvéreinktől, mint Jézus az apostoloktól. Ne legyek embertelen. Cser László Remete a rengetegben (svájci nyár) T udom, hogy nem úszom meg könnyen, majd beszámoló leveleket kell írnom - barátaimnak, ha meghívnak, el kell beszélnem há­romhetes vakációm történetét. - Hol voltál? Mit csináltál? Mesélj! Ezzel a gondolattal fekhettem le. Es míg aludtam, köröttem tovább élte “ , a készület beszámolóra mindig éber Természet. Félálomban még hallottam a vihar távoli moraját és a le­begő függönyön át a villámlások fényét. Alvásom idején a vihar erre tarthatott s belejátszott álmomba. Ezt álmodtam, remegett a föld alattunk és az emberek riadtan futkostak az utcán. Földrengés! - kiáltották. Az autók, vonatok meg­teltek menekülő emberekkel. Engem nem vettek észre, aludtam, itt maradtam. A földrengés erősödött, a dombtető házai lecsúsztak a tóba. A fenyők kifordultak tövestől, a hó a patakok vizével csúszott, omlott a völgybe. A hegycsúcsok előrehajoltak, megbillentek és irtózatos ro­bajjal, széttörve zuhantak, görögtek lefelé. Álmodó szemem már csak síkságot látott. Felettem sem volt már ház, fáztam. Csúsztam lefe­

Next

/
Thumbnails
Contents