A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
- 394 lé én is és már ott ültem az eltűnt hegy ormok, a feltöltött tó helyén. Körülöttem suttogás hallatszott. A hegycsúcsok, a tó, az erdő, a felhők Szellemei tanácskoztak. Kiafelelős ezért? - kérdezte egy hatalmas, zöldszínű suttogás, valószínűen Engaddin Szelleme. A Szél és Vihar Szellemei magyarázkodtak, a többi Szellem beleszólt a tanácskozásba. - Mindent vissza kell állítani a helyére - értettem ki a suttogásból Engaddin Szellemének hangját. Újabb tanácskozás, sza- badkozás következett. Végül a Fenyőfák Szelleme rám mutatott:- Ez az ember pontosan tudja, mi hol állt, ismeri az egész környéket. Mi tudjuk a magunk helyét; ő irányíthatná az egész tervet. Mellém léptek és körülfogtak a Szellemek. Engaddin Szelleme fürkészve rám nézett és mintha függöny lett volna, szétvonta könnyű ujjaival a bordáimat és a szívemre mutatott:- Nézzétek, - mondta - ott az egész táj. Ugyanúgy, ahogy a földrengés előtt. Ennek az embernek a szívében teljes épségében megmaradt. Minden Szellem innen olvassa le, mint irányító térképről és tervrajzról a maga munkáját. A Szellemek munkához láttak. A Hegyek Szelleme kiemelte a sziklákat a tóból. A Fenyők Szelleme a fákat, a Források Szelleme a patakokat, a Lakóházak szelleme a házakat, a Madarak és Állatok Szellemei az ő védenceiket - mindegyik a maga részletét a helyére tette.- így - mondta Engaddin Szelleme és újra a szívem fölé hajolt, majd végigtekintett a visszaállított tájon. - így - mondta újra, aztán közelebb hajolt hozzám és így szólt: Fönt a tisztáson egy sereg állatot látok. Egy fatönkön ülő öreg bagoly felé néznek. Ez hiányzik a visszaépített tájból. A Szellemek meglepve és szabadkozva tiltakoztak:- Ez csak ennek az embernek a képzelete volt.- Ott kellett volna, hogy legyenek ezek az erdei iskolások az öreg Uhú Mester körül - szepegtem szabadkozva. Engaddin Szelleme nevetett:- Ültessetek egy öreg baglyot a fatönkre - intett - és szólítsátok az állatokat, madarakat, lepkéket, méheket. Mikor eddig ért az álmom, fölébredtem. Szerencsére emlékeztem az álomra. Elhatároztam, ha beszámolót kérnek svájci nyaramról a barátaim, elmesélem nekik ezt az álmot. S oha életemben ilyen fenséges hegyek között nem jártam. Láttam már hegyeket vonatról, autóról - éppen az Alpokon hajtottam átO- laszországból jövet, Svájcon át Németországba. Át is repültem felettük néhányszor. De nem jártam közöttük. A gyalogjárás alapossága
