A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 390 feltámadásra is áll ez a gondolat. Azt reméljük, hogy egy napon

csodálatos módon "elváltozunk" és a félvilágért se mernénk arra gondolni, hogy az új élet, ami a feltámadásban majd kivirágzik, bennünk van, hatékony és formálja életünket.

Ezen elgondolkodva egész váratlanul megütötte fülemet egy eleven, örömteli és igen kellemesen hangzó madárfütty. Az idén ez volt az első alkalom, hogy tudatosan a tavaszra gondoltam. Eddig csak a tél ködös, borús, hideg szele miatt zúgolódtam. Az örömteli madárfütty annyira meghatott, hogy egyből nyakamba kerítettem a kabátomat, kimentem a közeli parkba, hogy megnézzem a szentgyörgyvirá- got, a gólyahírt, az aranyeső, a mogyorőbokrok és magnóliák egyre duzzadó, néhol már dús színben pompázó ágait. Még hideges volt az idő, a szélnek is volt még foga, de menthetetlenül megjelent a tavasz, ami egy-két meleg nap után, talán egy-két hét múlva, az egész vidéket ellepi és bemutatkozik a maga teljes színpompájában.

A feltámadás is élet, ami bennünk van és működik, aminek jeleit látjuk, mint a tavaszét, és ami egy napon a maga teljességében megmutatkozik.

ifiben nyilvánul meg ez az élet? A tanítványok szíve lángolni kez- yy»' dett, amikor jézus beszélt nekik és egészen megtelt örömmel, amikor megismerték őt a kenyérszegésben. Megtörtént velünk is, hogy valakinek a társaságában jól éreztük magunkat? Jólesett és meghatott, ha valaki udvariasan érdeklődő volt, figyelmesen meghallgatott és valami kitűntető megkülönböztetéssel kezelt. De még ennél is több történt. Úgy éreztük, hogy kihozza belőlünk a legjobbat. Magunk se hittük, hogy ilyen okosan, elmésen és lelkesedéssel tudunk társalogni. Valahogy az volt az érzésünk, hogy fontosnak tart bennünket az előbb említett jó ember és a szó legnemesebb értelmében, minden haszonlesés nélkül, őszintén szeret bennünket.

Jézus Krisztus emberi módon Megváltó. Nem mennydörögve és felülről nyúl belé az életünkbe, mindent átalakítva és felkavarva, hanem emberi módon. Jőbarátként, kedvesen hozzájuk csatlakozik, eltársalog velük, és a tanítványok észre se veszik, de egyszer csak eléri azt a pontot emberi kedvessége, hogy megértik: itt több, mint ember, maga az Isten van jelen. Az emmauszi úton vándorló Jézus ma is velünk van, eltársalog velünk, megkedvelteti magát és megismerteti magát a kenyértörésben. Velünk van életünk vándorlásaiban, amikor valaki kedves hozzánk, amikor valaki minden önző szándék nélkül szeret minket - és velünk van akkor is, amikor a mi szívünkből árad másokfelé a segítő készség, az önzetlen gyakorlati szeretet. Szomjasak vagyunk embertársaink jelenléte és erősítő, támo