A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-09-01 / 9. szám
- 391 gató melegsége után. /mikor ezeket a közösséget építő erényeket érezzük másokból fe- lénk áradni, vagy belőlünkmásokfelé: ez az új, a Krisztus-adta életnek a jele. Egyszerűen, a mindennapi segíts égben nyilvánul meg, és a kenyértörésben lesz nyilvánvalóvá, hogy ez az élet a feltámadás, az új élet kezdete és foglalója. Mert mi más az örök élet, mint hogy mi emberek az Istennel leszünk bensőséges, "családi" közösségben. Ez a család máris megvan és az Egyházban, különös módon az Eukarisz- tia ünneplésében, az egy asztal körül tárul elénk. Vegyük észre és osszuk szét kincseinket... Vegyük észre az új, a Jézus Krisztus-adta életet az emberektől felénk áradó szeretettben, és árasszuk ezt mi is mások felé addig a napig, amikor a feltámadásban a maga teljességében és pompájában megjelenik. Békési István I Ili az ember? Ha valaki imáim szándékait, odaadásom, könyör- (—''VI gésem őszinteségét látná, azt hinné, szent vagyok. Ha a fantáziám látná valaki, azt hinné, képmutató vagyok. Es mindent egybevéve: hogy nem vagyok normális... talán költő, vagy más hasonló torzó... - Biztos, hogy halálig fáradt maradok és hogy mindig jobban egyedül leszek. Kinek tudom én magam kibeszélni? Hiszen mindenki csak részleteket tud és arra felel valami reflex alapján. Ki veszi a fáradságot, hogy a másikat végighallgassa? - Irgalmat tanulhatok ebből és hallatlan respektust az ember iránt. Valamikor, például a szemináriumban, hogy irigyeltem kevesebbet gyötrődő társaimat! Hát tudja azt valaki Istenen kívül, kiben mi lakik és kinek mibe kerül embervoltát cipelni? Sejti valaki, hogy bennem is mi lakik? Szent? Örült? Beteg? Képmutató? Nem. Csak ember. Csak ember vagyok, aki magában a jót és rosszat is látja - és nem akar hazudni önmagának maga felől. Qmitől most annyira félek néha, hogy az idegzetem megrendül, nagyobb fokban is: hát ezt nem kell éppenúgy elfogadnom Istentől, mint az eszem könnyedségét, fantáziám kapcsoló-kombináló képességét, a szavak adományát? Ebben, magunk összeomlása elfogadásában elfogadni a jó Isten akaratát és ebben is megdicsőíteni Istent. Hiszen i