A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám

- 376 rányzatnak az alap-meggyőződése s a keresztelés köré is azért szervez egy egészen új pasztorális gyakorlatot, mert nem akarja, hogy a szentségben részesülő gyermek megkeresztelése után egy vallási vákuumba essék és formatív éveinek leglényegesebb kezdetéből hiányozzék a hívő környezet pótolhatatlan élménye.

"Megbeszélések akeresztségről" ennek az új lelkipásztori formának a neve s a plébániák, ahol kísérletképpen bevezették, érdekes tapasztalatokra tettek szert. Sohasem fordult elő például, hogy a hozzátartozók elzárkóztak volna az ilyen felajánlott megbeszélések elől, bár legtöbbesetbenbevallották, hogy beleegyezésüket adva nem voltak meggyőződve ezeknek az előzetes megbeszéléseknek az igazi értékéélménnyé tenni a keresztelést...

ről, inkább csak valami elkerülhetetlen procedurális szükségességet láttak benne, amin át kell esniük, ha gyermeküket kereszteltetik.

Miután a legtöbb esetben már meghatározott dátummal jönnek keresztelést kérni a családok - s többnyire az "utolsó percben" - az ilyen megbeszélésekre a keresztelés előtt nem sok idő jut; utána pedig lélektani szemszögből elhibázottak lennének; addigra lelohad a szülőkben a tárgykör iránti érdeklődés.

A megbeszélésekre nem 'behívják" a szülőket, hanem minden egyes családdal külön, saját otthonukban tartják őket. A megbeszélés nem "előadás", amelyet a pap tart, hanem olyan természetű párbeszéd, amelyet a pap irányít s tapasztalat szerint könnyen bekapcsolódnak a családok, ha észreveszik, hogy életük és hitük prob-