A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám

- 361 ban az oszlopok tömjénszagos árnyékában és ott elég hosszú időt töltöget. Ez feltűnő volt, mert nem számított a túlságosan vallásos emberek sorába, ha a külső megnyilatkozásokat vesszük tekintetbe. Mert bizony volt, hogy vasárnap nem láthatták a misén, és nem nagyon forgolódott sem az egyletekben, sem a papok körül. így hát nem csoda, hogy ez a ritkás, főleg délutáni és hozzá hétköznapi templomozása szeget ütött a fiatal plébános fejébe. Jó darabig figyelgette, hogy van-e valami rendszer vagy szabályosság ebben az eljárásban, mert arra gondolt, hátha valami fogadalma lehet, amit pontosan meg akar tartani. De bizony nagyon szeszélyes és hébe-korba történő zarándoklás volt csupán. Most már csak arra várt, hogy valami alkalom kínálkoznék, hogy Kondor András titkába behatolhasson.

Az alkalom nagyon nehezen születettmeg. Csak úgy egyenesen nem akart hozzálépni és megkérdezni, hogy mi a csudát csinál kend ilyenkor a templomban. De végül sikerült. A plébános is a templomba ment, hogy ott végezze el a zsolozsmáját és ott látta Kondor Andrást is. Annak rendje és módja szerint el is végezte papi imáját, ami aznapra volt kitűzve és ami kb. háromnegyed órácskát vett igénybe és kifelé indult éppen akkor, amikor Kondor András is kivonulóban volt. így hát a templom ajtónál elkerülhetetlen volt egy kis terefere. Mint látta, András nem volt sem levert, sem szomorú, mint akinek valami nyomja a szívét vagy a máját, sőt jókedvű, magabízó hangulat sugárzott le róla. Azt mondja a pap erre:- Hallja, András gazda, éppen most szándékszom megkóstolni az októberi szüret kiforrott termését. Nem csatlakozna hozzám a kóstolásra? Legalább nem esek abba a hibába, mint a cigány, aki a maga lovát dicséri. Ha maga jónak ítéli, az biztos jele lesz annak, hogy tényleg jó.- No, az ilyet az emberfia vissza nem utasíthatja - mondta a gazda és bekövetkeztek az irodába.

Szerencsére Julis asszonynak kimenője volt és nem zavarta a borkóstolást és nem is újságolhatja el a faluban, hogy Kondor András mit keresett a papnál. A plébános rövid időre eltűnt, hogy előteremtse a kóstolnivalót. Mikor Andris meglátta az üvegkancsót, csettintett egyet a nyelvével.- A színe szép tiszta, mint az arany - állapította meg.- Hát akkor lássuk az ízét is!

Nagy szakértelemmel tartogatták a szájukban a kortyot és András csóválgatta a fejét:- No, nem azért mondom, hogy dicsérjem és azzal fizessem meg a vendéglátást, de az én szakértelmem szerint ez jó újbor.