A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám

- 362 - És még jobb lesz egy esztendő múlva, mikorra teljesen kiéri magát - toldotta meg a pap... s közben már a harmadik pohárnál tartottak. így hát megvolt a kurázsi is, meg az is beigazolódott, hogy Istennek ez az adománya nemcsak a szívet vidámítja meg, hanem a nyelveket is megoldja. Kondor András titka ezen a délután napvilágra került és pedig ekképpen.- Gondolom, a főúr csudálkozik, hogy mit is kereshetek én i- lyen szokatlan időben az Isten házában?- Hát szó, ami szó, már régen csodálkozom, de a kulcsát hiába keresem, nem találom.- Akkor én most megmondom - ajánlkozott a gazda. - Mivel a főúr itt új ember, hát nem is tudhatja.- Csak annyit tudok, hogy a gyerekei már szétmentek, ki-ki a maga útjára és hogy a feleségét én temettem el röviddel megérkezésem után, Isten nyugosztalja, mert jó lélek volt és ez volt az első temetésem itt.- Hát az eleje így vót: azt tudja, mint papi ember, hogy az emberfia akármilyen egésséges, dógos meg tán boldog is - néhahervadozik, mint az öntözetlen rozmaring.- Azt én magamról is tudom - bátorítja a pap a hívét.- Nos hát így van ez velem is - folytatja András. - Derűre ború, borúra derű. Mikor legényember vótam, hajöttaború, egyik vagy másik cimborámhoz néztem be vagy elmentem a bálba, ha vót, lányok után, néha a kocsmába is meg miegymás és a borúra meggyütt a derű, míg megin be nem borult. Mikor megnősültem, mind ritkább volt a ború, mert jó asszony, jó feleség volt az én Nacám, aztán gyüttek a gyerekek. Szépekvótak, jók is vótak, meg a munka is szorított, mer ahogy nő a család, mindig többre van szükség. így hát a borút észre sem vettem. Aztán meghalt az én életem párja. Ezután csak ború volt, sötét, veszedelmes ború, úgyhogy azt gondótam, tán sohasem süt ki a nap. így hát elkeztem a kocsmába járni. Ott búslakodtunk a hozzám hasonló, életverte cimborákkal, míg be nem rúgtunk. A kábulatban osztán nem éreztük az élet fájdalmát. így osztán a borban kerestem a vigasztalást, ha nem is vót olyan jó, mint e’ - bökött uj- jával a kancsó felé. - De a végin rájöttem, hogy ha el is iszom az e- szemet, a derűt az sem hozza meg, sőt még jobban a szomorúság hínárjába kever. Akkor oszt eszembe jutott szegény jó anyám - Isten nyugosztalja haló poraiban! Nehéz élete vót, mer apám nagyon rabi- átus ember vót. Oszt láttam, hogy anyám, amikor hazagyütt a temp- lombul, olyan más vót. Mintha nékie vóna a legjobb dóga a széles világon. No, gondótam magamba, ezt én is megtróbálom. így aztán,