A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám

- 360 mint csörgedező forrásból fakadtak. Érintetlen hamvas tisztaságában akarjuk átadni az utánunk jövőknek.

Búcsúkra is járunk. A mátraverebélyi SzentkútraKisasszony- napra szoktunk menni. Már alig jártak oda Köveseiről, de most már a matyók ősi Mária-tiszteletét fölelevenítettük. Legutóbb négyszázan voltunk. A szentévvel kapcsolatban még többen megyünk. A szomszéd községekbe is - Szentistván, Szomolya, Novaj, Ostoros - el-elme- gyünk búcsúikra. Ilyenkor ünnepélyesebbre varázsoljuk annak a falunak az életét. Lobogókkal jönnekelibénk. A nagyanyák a búcsúsok keresztcsókjára vezetik a kis unokákat. Az édesanyák és édesapák, akik látják, a szemük sarkában örömkönnyek csillognak. Száll az ének i- lyenkor és elomlik a nádas házak fölött. A Jézus Szívé-oltárnál meggyújtott gyertya lángját is elvisszük magunkkal és ahova megyünk, annak az oltárnak a gyertyáit ezzel a lánggal gyújtjuk meg. A Szűzanya ezeken a búcsúkon kiváltságos bőségben osztogatja kegyelmeit.

Szent László templomunkat külsőleg most renováljuk. A torony is újra lett festve. Kettős ablakokkal lesz felszerelve. A belső rész már régebben lett felújítva. Takács István, Mez őkövesd-szülötte festőművész a legszebb ecsetvonásaival tette művészien széppé. Az idegenek csodájára járnak a fővárosi nívót elérő szépségű templomunknak. Ritka szépségű szembe-miséző oltárunk van. Felújított orgonánk. Modern hangszóróberendezés. Fény szórós világítás. Most már csak a hitünkhöz ragaszkodó hívek kellenek, akik megtöltik égő, lobogó hittel templomunk.

Szeder Mihály

A lócsfalvi pap naplójából:

A lőcsfalvi pap annak idején még fiatal plébános volt és nem volt e- gészen tisztában Isten emberi teremtményeinek bonyolult belső szerkezetével, ennek következtében egy ideig igen sok meglepetésben volt része. Egy ilyen meglepetése Kondor András volt. Észrevette u, , „ , , gyanis, hogy András

Kondor András iejlodese gazda, aki még fiatal

embernek számított a

nála öregebb generáció szemében, hiszen alig múlott ötven éves és jó tagbaszakadt, izmos, pirospozsgás képű gazdaember volt, ha kacs- karingós bajszát leborotválta volna, még talán gyerekembernek is tartották volna, hiába: faluhelyen a pocak és a bajusz a tekintély jelképei - mint mondom, észrevette hogy hébe-korba elbújik a templom-