A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

- 37 a napot, amikor az anglikánok a pápára, mint a világ püspökeinek elsőjére tekinthetnek; 1972-ben pedig úgy nyilatkozott, hogy számára teljesen elfogadhatónak látszik, hogy "ha az Igazság Lelke őrködik az egyház felett s ha az egyház egész közösségéhez egységes állásfoglalás illik, úgy a pápát illeti meg ennek az egységes állásfoglalásnak a kijelentése". - Nem valószínű, hogy hitsorsosai közül sokan osztják a kaliforniai episzkopális egyház egyik püspökének, Dr. Kilmer Myers- nek felfogását: "Ha a pápa maga a pápaság fogalmának kiszélesítésére gondolna, nekünk anglikánoknak és ptotestánsoknak imádságos megfontolásunk tárgyává kellene tennünk a hozzá való csatlakozást. Én, a magam részéről, azt hiszem, az univerzális egyház atyjának kellene őt tekintenünk, mert az a helyzet, hogy szükségünk van a pápára; ezekben a nehéz időkben kell nekünk valaki, egy szimbolikus hatalommal rendelkező főpap, aki kifejezést ad korunkban az Isten igéjének és szavának".

Az ó-katolikusokkal Németországban, 1969-ben folytatott dialógus megállapítása volt, hogy az egyházban az igazság és szeretet egysége érdekében van szükség primátusi hatalomra. Abban is megegyeztek, hogy ez a hatalom történelmileg a római püspöki szék birtokában alakult ki s hogy ezt a primátust az első általános zsinatok el is ismerték. Ó-katolikusok és katolikusok között eltértek azonban a vélemények, amikor arról került szó, hogy a kormányzás és tanítói hivatal primátusa szerepel-e az Újszövetségben. Abban viszont a katolikusok is megegyeztek velük, hogy a primátus dogmatikai a- lapjait és gyakorlatának módozatait természetesen nem lehet egyedül a Szentírásból meghatározni.

Az 1971-es amerikai presbiteriánus-református és katolikus tanácskozások, amelyek a papság kérdésével foglalkoztak, két oldalt szenteltek tanulmányukban a pápaság problémáinak és arra az állításra jutottak, hogy a keresztény egység érdekét szolgálná egy olyan természetű pápaság, mely kiegészítője lenne a reformáció kollegiális és képviseleti hagyományainak. E téren - így folytatja a nyilatkozat - "az egyházaknak készen kell állniuk, hogy egymástól tanuljanak".

ElLgy nemzetközi luteránus-katolikus tanulmányi kommissió 1972- ben, az azóta ismert és vitatott "Máltai riport"-ban foglalkozott a pápai primátus kérdésével. A dokumentum aláírói szerint "a pápaságot, mint az egyházak egységének látható jelét, nem tartják kizártnak a luteránusok - amennyiben a primátusnak kérdését egy szentíráson alapuló újraértelmezésnek s annak megfelelően struktúrális megújulásnak is vetik alá".