A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
- 38 Figyelmünkre méltók még a pápasággal kapcsolatos protestáns és katolikus dialógus ok köz ül a svédekkel 1973 folyamán folytatott megbeszélések. Itt a munkában résztvevő luteránus csoport nem hivatalos minőségben találkozott a katolikusokkal. Nyilatkozatuk azért nem érdektelen. "Róma püspökének - így végső megfogalmazása munkálataiknak - az Úr intézkedésére visszavezethetően olyan küldetése van a püspökök felé, mint Péternek volt az apostol-kollégiumhoz: elnöke és szóvivője a püspököknek". Végül: "A primátus hivatala magától az Úrtól ered, nem az egyháztól; O volt az, nem az apostolok, aki Simonnak a Kéfás (Péter) nevet adta". Ugyancsak ez a svéd dialógus hangsúlyozza ki, hogy az egyházban minden szinten két ellentétes funkciót kell egyensúlyban tartani: l/a szabadságnak és közmegegyezésnek kollegiális vagy demokratikus elvét, valamint 2/a vezetés és tekintély "pásztori" funkcióit. A pápának feladata a pásztori funkciók végzése univerzális síkon. A svéd dialógus és tanulmány még arra is kitér, hogy a mai pápaság nagyon kevésben hasonlít ahhoz a pápasághoz, amely ellen a történelmi reformáció felemelte szavát. Következésképpen: "lényeges azt a meggyőződésünket hangoztatnunk, hogy a pápaság önmagában nem feltétlenül akadálya a keresztény egység létrejöttének, az egyházak új egységének, és nem is szabad engednünk, hogy ezzé váljék". A #\mi a pápaságot illeti, ma mindenesetre protestáns és katolikus berkekben is - természetesen "szak"-berkeket, nem az átlag híveket értve - nem a régi kategorikus álláspontokat vallják. Régebbenegyik oldalon csak azt hangoztatták, hogy a történelmi Jézus maga tette Pétert az első pápává; a másik oldalon pedig vagy azt állították, hogy Krisztusnak a Péter apostolnak adott különleges megbízatásában vagy nyoma sincs a pápai hatalomnak - vagy azt tartották, hogy Péter nem volt "első" még az apostolok közt sem. Ma protestáns teológusok is másként értelmezik az újtestamentum Péterét. A szent iratokból ma világos, hogy a Máté evangéliumát olvasó őskeresztény hívő Péterben látta a mennyek országa "kulcsainak" őrét. Lukács írásaiból ez a Péter mint testvéreinek "megerősítője" tűnik elő. A negyedik evangélium vége arról akülön megbízatásról tanúskodik, amelyik a nyájat Péter különleges gondjaira bízza. Péternek "pásztori" működéséről tanúskodik két levele is; főként a második, amelyikben a páli levelek félremagyarázóit javítja ki. - Péternek ezt a különleges szerepét látva, ma protestáns szakkörökben is illik az ősegyházban egy bizonyos, a többi apostolétól elütő, "péteri funkcióról" beszélni.
