A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
- 346 mészetét. Ha pedig valakinek ismerjük titkait, természetét, akkor könnyebben lehetünk befolyással reá. Ezért sokszor nem akarták elárulni nevüket az emberek attól való félelmükben, hogy ezzel kiszolgáltatják magukat. Í gy értjük meg, hogy az ókori ember legfőbb törekvése az volt, hogy megtudja az Istenség nevét. Azt a nevet, amelyen az Istent megszólíthatja, hogy kedvében járjon, hogy segítségül hívhassa. Az ószövetség népének például legnagyobb büszkesége az volt, hogy velük közölte az Isten a nevét. Isten neve: Jahwé - magyarul: aki van. Ez azt jelenti, hogy ő az egyetlen igaz Isten, aki van - más isten nincs. Azt aztán Jézus Krisztustól tudjuk meg, melyik az a név, amely legkedvesebb az Isten előtt. Történt egyszer - írja szent Lukács evangélista - hogy egyik tanítványa megkérte Jézust: "Uram, taníts meg minket imádkozni. - Erre így szólt hozzájuk: amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk" (Lk.ll,1-2). Az emberek közt, ha valakinek a nevét ismerjük, valakit kedvelt nevén szólíthatunk, az annak a jele, hogy bizalmas kapcsolatban vagyunk vele. - Hasonlóképp, amikor Istenmegengedte, hogy Atyánknak szólítsuk, ezzel kinyilatkoztatta irántunk való szeretetét és azt a kívánságát, hogy milyen érzelmekkel ejtsük ki az ő nevét - ahogy földi szüléink nevét ejtjük ki: tisztelettel, szeretettel. Az újszövetségi Szentírás nagy újdonsága az is, hogy az Isten nevében a mennyei Atya neve mellé másik két név csatlakozik: Jézus és a Szenti élek ne ve. Bármit kértek az Atyától az én nevemben - mondotta Jézus - megadja nektek (Jn. 16, 23). Aki hisz a mennyei Atyában és Fiában, Jézus Krisztusban, azt meg kell keresztelni Jézus parancsára: az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. A keresztség tesz bennünket Isten gyermekeivé, a keresztség jogosít fel minket arra, hogy Atyánknak nevezzük az Istent. Ezért imádkozzék el az új keresztelési szertartásban a keresztség utána szülők és a kereszt- szülők a Miatyánkot. A keresztség ezért nemcsak egyszerű szertartás, hanem kötelezettséget is jelent. Arra kötelez minket, hogy szenteljük meg Isten nevét. A Szenthárom ságnak tiszteletet, szerete- tet adjunk, vagyis: hogy imádkozzunk. Imádságunkkal fejezzük ki azt, hogy az Isten végtelenül szent, őt csak tisztelet illeti meg. Imádságunkkal mutatjuk ki viszontszeretetünket is. H z eddigiekből következik egy második kérdés: ki vétkezik az Isten nevének tisztelete ellen, ki sérti meg Istennek Szent nevét? - A katekizmus szerint az sérti meg, aki Isten nevét könnyelműen mondja ki; aki káromkodik vagy átkozódik, aki vétkesen esküszik, aki fo
