A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám

- 347 gadalmát meg nem tartja.

Isten nevét könnyelműen mondja ki az, aki fölöslegesen használja. A tisztelet és szeretet ellen van, ha Isten nevét állandóan emlegetjük - amikor csodálkozunk, vagy ha félelem, borzalom vagy harag érzelme tölt el bennünket. Isten nevét nem vehetjük ajkunkra, ha ugyanakkor nem is gondolunk rá, szívünkbennem tiszteljük. Különbséget kell azért tenni, hogy Isten nevét csak gyerekes rossz szokásból emlegetjük, oda se figyelve ejtjükki, vagy valami erős érzelem hatására, vagy pedig szándékosan emlegetjük, hogy rendetlen érzelmünknek még nagyobb erélyt adjunk. Isten nevét azért emlegetni, hogy még erősebb legyen türelmetlenségünk, haragunk kifejezése, már súlyos tiszteletlenségnek számít.

Ennek a rossz szokásnak eredete a régi pogány időkre vezethető vissza, amikor a primitív embereknek egész torz felfogásuk volt az Istenről. Az igen alacsony kultúrájú népek nemcsak imádták isteneiket, nemcsak segítségül hívták őket, hanem szidták is őket, ha kérésük nem teljesült. Olykor még az istenek képeit, bálványszobraikat is megverték. Ebből az igen alacsony és kezdetleges vallásból maradt ránk, mint csökevény, az a szokás, hogy ha az életben valami nem sikerül, valami felbosszant bennünket, valami akadállyal találkozunk, az Isten nevét emlegetjük. Sok embernek ez any- nyira szokásává vált, hogy nem is veszi észre, mikor Isten nevét tiszteletlenül emlegeti. A bűn abban van, hogy nem küzdünk e rossz szokás ellen.

Ugyancsak ez az eredete az átkozódásnak is, amikor valaki haragjában azt kívánja, hogy Isten rosszat tegyen neki vagy másnak. A régi naív és gyerekes vallású emberek azt hitték, hogy az Isten éppúgy meghallgatja az áldást, mint az átkot. Azt képzelték, hogy i- mával vagy az átokkal kényszeríteni lehet az Istent arra, hogy megtegye a mi kívánságunkat. Ezért a primitív népek törvényeiben azt is elismerték, hogy a gyengébb félnek vagy az elnyomottnak joga van az átkozódásra, mint számára egyetlen védekezési lehetőségre.

Isten nevének tisztelete ellen a legsúlyosabb vétség a káromko- * dás, amikor valaki tudva és akarva gyalázza az Istent, vagy Jézus Krisztusról, a Boldogságos Szűzről gyalázó dolgot mond. A káromkodás rossz szokása szintén a régi pogány és primitív időkre vezethető vissza. - Isten nevét sérti még, aki vétkesen esküszik. Esküdni annyit tesz, mint Istent bizonyságul hívni, hogy az igazat mondjuk. Vétkesen esküszik az, aki szükségtelenül esküszik, hamisan vagy kétséges dolgokban esküszik - aki megesküszik, hogy rosszat tesz, vagy a jótelhagyja. - A katekizmus szerint az is vétkezik Isten