A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
36 keresztény egységtörekvéseinekútjában". Nem különös, hogy az a hivatal, melynek a keresztények egységét kellene szolgálnia, a századok folyamán épp a széthúzásnak és ellentéteknek oka? Nem egy protestáns számára - elődeik Antikrisztusnak titulálták a pápát - csak a pápaság intézményének eltörlése nyithatja meg a kapukat az egység e- lőtt. Ugyanakkor, 1974 februárjában, egy tekintélyes amerikai luter á- nus és katolikus teológusokból álló tanulmányi bizottság tett közzé o- lyan nyilatkozatot, amely szerint "egy evangéliumi szellemben megújult pápai primátus nem feltétlenül akadálya a keresztények megbékélésének". j^Lzaz amerikai luteránus-katolikus dialógus eddig egyedülálló ökumenikus állásfoglalás a pápai primátus kérdésében, bár teológusok részéről máshonnét is hangzott el engedékeny kijelentés a pápaság intézményével kapcsolatban. Az ortodoxok közül például Alexander Schmemann, John Meyendorff és Paul Jevdokimov 1960-70 közt megjelent írásai hagyományosan ortodoxnak ismerik el azt a felfogást, hogy Róma püspöke rangban első a püspökök között. Primátusa nemcsak "tiszteletbeli" jelleggel bír, hanem joggal képezik gondját az egyházak ügyei és középpontjává lehet az ökumenizmus egységtörekvéseinek az univerzális egyház érdekében. Ezeknek a teológusoknak az a felfogása, hogy vita tárgyát nem a primátus, hanem a primátus gyakorlásának módja képezi: a primátust egyébként nem tartják isteni elrendelésből következőnek és tagadják, hogy az jogot adna a pápának a keleti egyház ügyeibe való beleszólásra. Elismerik azonban a pápa főségét - ahogy ők mondják: a szeretet jegyében. Az anglikánok Lambeth konferenciái * barátságos, de óvatosan megfogalmazott kijelentéseket tettek a latin egyházat és a pápai széket egy megújult és egységes kereszténységben is megillető helyről, de az ortodoxokhoz hasonlóan az anglikánoknak is kételyeik vannak a pápai csalatkozhatatlanságot s a pápai kormányzójogokat illetően - mindezt azonban nem ellenségesen fogalmazták meg, hanem további tanulmányok és felderítések szükségességét hangsúlyozva. Nem egy anglikán püspök - egyéni véleményt nyilvánítva csak - feltűnő megértéssel beszélt a pápaságról; a tavaly leköszönt Canterbury érsek, Michael Ramsey még azt is mondotta, hogy reménykedve várja * Főként az /908-, 1920-, 1930-, 1960-ban tartottak. A konferenciák az anglikán kommúnió püspökeinek kizáróan konzultatív jellegű, nagyjából 10 évenkint tartott tanácskozásai. 1867-ben kanadai püspökök kezdeményezésére indult s nevét az összejövetel helyéről, egy palotáról kapta.