A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7. szám
- 329 között. Aközösségek nem használhatják tőkehalmozásra bevételüket, hanem a fölösleget a rendtartomány kasszájába kell leadni vagy a tartományfőnöktől megengedett célokra használni. Hosszasan tárgyalta a kongregáció a rendi fokozatok * ügyét. Ezt a megbízatását még az előző, 31. általános nagygyűléstől kapta és különféle rendtartományok is kérdéseket tettek fel erről a problémáról már a kongregáció előkészítő fázisában. Köztudomásű, hogy a Szentszék félt ennek az utóbbi kérdéskomplexumnak a feszegetésétől. A pápa nem tiltotta a konfliktus meg, hogy gondolataikat erről kicseréljék, de jó előre közölte az egybegyűltekkel, hogy nem fog beleegyezni a meglévő fokozatok eltörlésébe vagy megváltoztatásába. Bár a kiküldöttek kétharmada változtatni kívánt a fokozatok eddigi rendszerén, a pápa kívánságának megfelelőén olyan határozatot szavaztak meg, amely a kérdés történeti kialakulásával és fejlődésével foglalkozik s nem változtat a meglévő helyzeten. A kongregáció e- zenfelül magáévá tett egy nyilatkozatot is, amely négy artikulusban újra megerősíti a jezsuiták "hűségét az egyházi tanítóhivatal és a pápa személye iránt". Ez a megfogalmazás VI. Pál kívánságának megfelel ugyan, nem biztos azonban, hogy a Szentszék és a Társaság viszonyában fellépett súrlódásokat végleg elsimítja. A kongregáció tárgyalásain ugyanis megmutatkozott, hogy a Vatikánban bizonyos kúriai körök szeretnék, ha a jezsuiták a Szentszéknek amolyan "svájci gárdistái" lennének, akik a Vatikán minden direktíváját azonnal magukévá teszik és annak gondolkodás nélkül engedelmeskednek. Nem akarnak összeütközésbe keveredni a pápasággal, ugyanakkor viszont nehezményezik, hogy a rend életébe közvetlenül beleavatkozik. Ezen a vonalon a re-prezentáció hívei (ami szó szerint újra előterjesztést jelent s magával hozza a felettes hatóságok rendeletének való engedelmeskedés előtt saját nézőpontjuknak kifejtési lehetőségét). Egy kisebb jezsuita csoport ennél igényesebb. A pápaságban való hitük nem zárja ki annak hangoztatás át, hogy ennek a legfőbb hivatalnak funkcióit komoly újraátgondolás tárgyává kellene tenni. Ennek a magatartásnak megvannak történelmi precedensei. Ha a 19. század folyamán a jezsuiták mindig ugyanazt gondolták is, amit * a Társaság professzus- (papok, a pápa iránti engedelmesség külön fogadalmával) és koadjútor (papok és laikus testvérek) tagokra oszlik. A rend tulajdonképpeni kormányzása a professzus-tagok kezében van. - A gyűlés eredetileg "demokratizálni" akart (megszüntetve a fokozati különbségeket). T
