A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
33 tok kiépítésére. Az egymással ebbe a kommúnióba lépő csoportoknak nem kellattól félniük, hogy sajátos egyediségüket elvesztik vagy feladják, belső összetartó erőiket sem fenyegetik a más csoportokkal felvett kapcsolatok • inkább maguk számára is kibontakozást, belső gazdagodást hoznak ezek. első századokban ez a "kommúnió" volt a kapocs a különféle ke- rész tény közösségek között. Tudatában voltak annak, hogy közösségük minden egyes tagját és az egész közösséget ugyanaz az isteni élet járja át és működik bennük, ugyanakkor nyugodtan vették tudomásul a közöttük fennálló különbségeket is. Ezek egy részének egyszerűen földrajzi okai voltak, más eltérések pedig nemzeti karakterükből, esetleg alakulásuk körülményeiből származtak. Különféleség és egység az ősegyház természetéhez tartozó vonások voltak; lényege: a különféle helyi egyházak egysége. A helyi egyházak sajátos módon - és a többi helyi egyháztól megkülönböztethetően - valósították meg Istenbe kapcsolt életüket, de ugyanakkor kommúnióban, közösségben maradtak a többi, más helyi egyházzal, minthogy természetfeletti életüket ugyanabból a közös forrásból merítették. Amit Isten egybekapcsolt, ne válassza szét az ember - ezért volt a helyi egyházak között állandó kapcsolat, ami egymás támogatását, bírálatát, olykor megrendszabályozását is magával hozta. De az is elvük volt, hogy amit Isten különfélévé tett, azt ember ne egységesítse - ezért álltak ellen mindig bizonyos uniformizáló törekvéseknek. Számukra egy volt a Test, egy az Ur, egy a keresztség és az Isten, aki mindnyájunk Atyja, de Isten korin- tusi egyháza nem volt egyszerűen egyenlő Isten antióchiai, jeruzsá- lemi, alexandriai vagy római egyházával. Ha valamelyik a helyi egyházak közül valami hibát követett el a többivel való kommúniójában vagy különbözőségét a többitől elválasztó és a hit egységét megosztó módon hangsúlyozta ki, a többi helyi egyházak akcióba léptek; rendszerint püspökeik zsinatja útján. Ez a kommúnió mindig fennállt az ókor helyi egyházai között s jele volt annak, hogy a Lélek egység-a- jándékát féltett kincs gyanánt komolyan őrzik. huszadik század és az ökumenizmus idején természetesen nem elégségesaz Egyházat illetően csak a "helyi" egyházak fogalmával dolgoznunk. Ma különféle típusú egyházakról kell beszélnünk, ahol a típusok mindegyike sajátos liturgiával, tanokkal, jogi előírásokkal, áhítat-formákkal, szervezettel és történeti múlttal rendelkezik. Ilyen értelemben mondhatjuk a reformátusokat, evangélikusokat, anglikánokat, baptistákat például típus-egyházaknak.
