A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

- 34 Jan Willebrands bíboros, a Keresztény Egység Vatikáni Titkársá- gának elnöke, felelős tulajdonképpen ennek a típus-egyház fogalomnak a feledéstől való megmentéséért. Ma már híresnek számító, 1970 -es Cambridge-i előadásában a zsinati szövegekre is utalt ezzel a fogalommal kapcsolatban. Szerinte a típusra jellemző: hosszú múltra tekintő, a fagok szeretetét és ragaszkodását kiváltó hagyományok, a- melyek egymást kiegészítő és fenntartó elemekből organikus és összhangban élő közösségeket teremtenek és tartanak fenn. Mindegyik típus sajátos teológiával közelít a hit tanbeli állományához, sajátos liturgiába öltözteti ezta hi tét és sajátos szervezettel és áhítatgyakorlatokkal rendelkezik. Ezen a különféleségen - mondja a bíboros - nem szabad fennakadni, inkább örülni kell annak, hogy "Istennek a világban való jelenlétét ily sokféleképpen tudjuk felfedezni és ünnepelni."

Jk típusnak ez a fogaim a teológiai meggondolásokban gyümölcsözően ff használható s irányt mutathat a pluralizmus teológiájának az ö- kumenizmus terén való kiaknázására is. Maga a tény, hogy a kereszténység története folyamán emberek és közösségek annyira különféle módon reagáltak Krisztus misztériumára s hogy ezek a különféle módok Keleten és Nyugaton továbbra is termékenyítőén hatnak a keresztény életre - már egymaga elegendő biztosíték mindegyiküknek az értékére. Létük talán útmutatás is arra, milyen "egység" az, a- melyet Krisztus Egyháza számára ígért.

Talán ez a típus-fogalom, vagy legalábbis a keresztények egységének a különféle típus-egyházak egymással létesült kommúniójában való elképzelése hatott a pápára is, mikor néhány hónappal Wille- brands bíboros említett előadása után az "anglikán egyház" és a "római katolikus egyház" kapcsolatait emlegette. A negyven angol vértanú szenttéavatásakor mondotta VI. Pál pápa: "Az anglikán egyháznak sem jogos tekintélyét, sem értékes hagyományait az áhítatgyakorlatok és sajátos szokások terén nem fogja veszélyeztetni az, ha majd egyszer a római katolikus egyház, Krisztus családjának igazi kommúniójában, keblére ölelheti szeretett testvérhúgát. Eredetünknek és hitünknek, papságunknak és szabályainknak kommúniója lesz ez; a szentek kommúniója, Jézus Lelkének szabadságában és szereteté- ben". Ezek a pápai szavak tanúskodnak arról a megértésről, amellyel azok iránt kell éreznünk, akik amellett, hogy szükségét látják hagyományaik és féltve őrzött különbözőségük megőrzésének, tisztában vannak azzal az ellenállhatatlan vággyal is, amely a kommúnió révén más egyházakkal is élő kapcsolat kialakítására ösztönzi őket.

yX kommúnió egysége tehát nem az "egyformaság" egysége és külön-