A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

- 32 sága és birtoka, amilyen értelemben osztozika Szentlélekben, aki ennek az ajándéknak, ennek az adománynak egyedüli birtokosa. Az egység ajándékát már az első hívők közössége megkapta s ha a történelem folyamán hullámzó jelleget mutatott is birtoklásának tudata, el nem veszett, mert eltűnte az egyház megszűntét is jelentené.

A helyi hívő közösségek természetesen nem egyforma mértékben alakítják valósággá keresztény életükben ezt az ajándékot, amely igazi teljességét Isten országának végső eljövetelében nyeri majd el s mint minden, ami Isten országával kapcsolatos, az egység is tulajdonképpen eszkatologikus ajándék: inkább a keresztény reményben, mint teljes valóságában birtokoljuk.

egyházak "egysége" megint egészen más. Az egyházak közötti WW kapcsolatokra vonatkozik s az evangéliumokban kifejezetten hiába keresnénk rá utalást. Ha viszont a szeretetben való egységre gondolunk, akkor biztos talaj on vagyunk, mert az szinte az "egyetlen" parancs, amit Krisztus övéire hagyott. Ilyen értelemben egységünk azon a tényen nyugszik, hogy hitbeli életünket mi mindnyájan ugyanattól a "tőtől", Jézus Krisztustól származtatjuk. Nem lenne azonban helyénvaló egy emberi, személyek közötti kapcsolatokra vonatkozó vallási imperatívuszt egyházi síkra is érvényesnek gondolnunk. Ha a szőlőtő sokféle ágba hajlandó életnedvet juttatni, miért akarnánk mi - ökumenikus lázunkban - egyetlen egy ágat alakítani belőlük?

Az ökumenizmus - legalábbis látszatra - "egységesíteni" szeretné az egyházakat. Ez az egységesített egyház azonban soha sem fog megvalósulni, a különféle egyházak ennek mindig ellen fognak állni. Ez érthető is, hiszen mióta Isten tervei ismertté lettek az ember előtt, változatok, többféleség és különbözőség sohasem volt kizárva ezekből a tervekből - szinte azt mondhatnánk, hogy a különbségek eltörlésére irányuló törekvés nem is egyezhet az O szándékaival.

_A / egység Krisztus óhaja volt: "...mindnyájan egy legyenek". De ez a szívek és akaratok egysége, nem az egyházaké s mintája a Szentháromság: "...mint te Atyám, bennem és én tebenned" (Jn. 17, 21). Az ökumenikus törekvések célját, a keresztények "egységét" talán minden más fogabmnál érthetőbben és tisztábban jelöli a "/communio" fogalma. A kommúnió olyan csoportok egymáshoz való viszonyát jelöli, amelyek megtartják sajátos egyediségüket s ugyanakkor kapcsolatokat építenek ki egy önmaguknál nagyobb egésszel, amely nek ők koegzisztáló részei. Ez a kommúnió mindenekelőtt a "többi" csoport elismerését hordozza magában, bizonyos tiszteletet is a "különbségeket" illetően és egy erős vágyat a "többivel" való kapcsola