A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

- 259 iról, néha tréfákat-vicceket váltottak, majd az öreg katonakoráról, a pap meg a maga lelkipásztori "kalandjairól". Néha mind a kettenna- gyokat hallgattak, csak a pipájukat működtették.

Az öreg Kunkor szomszédja a szőlőben Halmos bácsi volt, de ő nem lakott a hajlékban, csak kijárt oda naponként. Bent lakott a fiánál a faluban. Azt mondja neki egyszer Kunkor András:- Hallja, szomszéd, fura ember ez a mi papunk.- Mibül gondojja? - kérdi ingerülten Halmos gazda, mert istenes, templomjáróember volt és a hangnemben valami ellenséges színt vélt a füle neszezni.- No, nem rossz szándékbul mondom én. De tuggya, minden héten együtt mendegélünk az erdőn át Padárig. Oszt beszélünk, beszélgetünk mindenfélirül, de mán csak vártam, hogy a vallást is előhozza, de soha egy szót se szól rúla.- Pedig ráférne magára, vén istentelen - mordult rá a szomszéd.- Hát istentelennek nem istentelen, de nem is olyan "ájtatos manó", mint maga.- No, mosmég sérteget! Hát az azér van, mer én teszem is, amibe hiszek!- Meg aztán engem is macerái kend vele. Lássa, a papnak kéne tenni, de mán tán hússzor is vele gyalogoltam, mégse macerái, pedig biztos tuggya, hogy nem koptatom a templom kövit.

Az öreg Halmos alig várta, hogy összetalálkozhasson a papjával és elmondja neki Kunkor András nagy felfedezését a papot illetőleg. Ami rövidesen sikeredett is neki. De a lőcsfalvi pap ezekután sem hozakodott e- lő a vallással. Végre is Kunkor András maga rukkolt ki vele, mert már nagyon összebizalmaskodtak.- Hallja, főűr, mondanék én valamit, ha meg nem sérteném - bökte ki nehezen.- Hát csakmondja, mondja, ha a begyében van - huncut- kodott vele a pap.- Furcsállom én nagyon, hogy a főűr, a pap, mármint az