A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

- 260 Isten embere, oszt biztosan tapasztalja, hogy én nem igen koptatom a templomküszöböt - oszt mégse szól róla, se nem dorgál érte, se nem próbál megtéríteni engem, mint a Halmos szomszéd, se nem o- kítja az emberfiát. Ez nem megy össze az eszem járásával.

De a lőcsfalvi pap erre sem reagált. így aztán megint csak a pipát nyomorgatták - pedig nem is volt arrafelé szúnyog, amit el kellett volna füstölni... Kunkor András most bajba került. Mert miről is beszéljen ezek után, ha a pap nem szól. De végre megszólalt:- Tudja, Kunkor uram, én tisztában vagyok a maga e s z e j á- r á s á v a 1, hát azért nem !- Mán hogy lehetne tisztába, hiszen arrul, amit gondolok vagy érzek, soha sem szólottám...- Hát éppen ez az! Ebből látom, hogy nagy oka lehet annak, hogy nem szól róla. Hát azért vártam, hogy maga pendítse meg a húrt...- Hát abbiztos, hogy nagy oka van. Eztet jó megsejdítette. Tisztelem az eszit! Mer az úgy vót, hogy az apám meg az anyám, Istennyugosztajjaűköt, nagyon templom osakvótak, oszt sokszor megszabták a nadrágomat, mer elcsavarogtam a templomot. Mikor osz- tég kikerűtem a kezük alul, avvót az első dógom, hogy felé se néztem a templomnak. Ahogy meg a vasútho kerültem, hun itt vótunk, hun amott vótunk. Egész héten át kém ényen dógoztunk melegbe-hideg- be, fagyba-sárba, látástul-vakulásig, oszt az egész vasárnapot bizony átaluttuk. Ewót a legnagyobb élvezetünk... Mikor osztég megnősültem, a feleségem is igen istenes családbul való vót, szegény szüntelen rágta a fülemet, hogy "ilyen meg amolyan istentelen, pedig hogy megígérted, hogyha hozzád menek, így meg amúgy lesz"... Oszt járt a papokhoz is. Azokat is rám uszította. Az egyik pap any- nyira utánam vót, hogy mán el is határoztam, hogy egyszer elagya- bugyálom valahun a sötítbe, ha nem hagy békin, de nem került rá sor, mer elhelyezték.

A lőcsfalvi pap erre elnevette magát.- Csak sose nevesse ki a szegíny embert, mer az én eszem- járása szerint az ilyen erőszakoskodás úgyse vezet semmire.- Lássa, Kunkor uram, hát mégiscsak jól megismertem a kend eszejárását!- Hát meg! - hagyta helyben az öreg. - Mer tuggya, az úgy van, hogy az ilyenek után mán csak dacbul se mentem el, hogy megmutassam, hogy engem se az asszony-nép, se a papok nem dirigálnak. ..

Közben beértek Padárra. Elbúcsúztak. Az öreg ment fát aprítani, a pap meg a gyerkőcökkel bajlódni.