A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6. szám
- 258 nális úrnak... - December 27-én mentünk be újra Páter Austinnal és vittem az írásbeli jelentésem. A bíboros elolvasta. Páter Austinnak megmondotta, más plébániát ad neki. Engem megkérdezett, átvenném -e Torontót? Tudhatja, hogy, mint szerzetes, erre én nem adhatok választ. De ő éppen arra volt kíváncsi, hogy én egyénileg hajlandó vagyok-e rá? A többit - mint mondta - ő elintézi... 1949 július elsejével kinevezett plébánosnak... Pedig akkor én már a kórházban voltam. .. Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: M ikorában a lőcsfalvi pap odakerült plébánosnak, nem volt sem káplánja, se kocsisa, se kocsija, se lova, de volt öt leányegyháza, később hat - négyben katolikus iskola is. így a népek gyakran látták új papjukat hetenként gyalogolni a filiálék felé, hogy megtartsa a hittant a gyerekeknek. Megismervén a határt, erdőt, mezőt, szőlőhegyeket, hamarosan megtalálta a legrövidebb utat mindenhová. Mert az tudnivaló dolog, hogy bár van mindenhová rendes út is, de azon csak szekeresen járnak. A falu népe is szereti megrövidíteni az utat és jól kitaposott ösvények is vezettek mindenhová. A Padárra vezető ösvény az erdőben kacskaringózott le és fel, csak a temető előtt kellett néhány réten átmenni s ha meg is nőtt a fű, a kitaposott ösvényen - mint Krisztus Urunk is tudta a példabeszédben - nem tudott gyökeret verni. 02 Öreg Kunkor Minden útján összetalálkozott egy idősebb atyafival, aki a szőlőhegyből kanyarodott ki az erdei ösvényre s mivel az is Padárra igyekezett, hát együtt mentek. Az öreg nevét - mert faluhelyen nem szokás abemutatkozás, a pap meg csak nem kérdezhette: hát maga kicsoda? - csak később tudta meg: Kunkor András. Ott lakott a padári hegyen, a "hajlékjában". Feleségét már eltemette, két fia pedig, melyik hol, de más megyékben találták meg kenyerüket. Az öreg Kunkor meg favágással, faaprítással foglalkozott, élvezte akis nyugdíját a Máv-tól, mert vasúti munkás volt egész éleiében a Kanizsa-szombathelyi vonalon. A fahasogatás és felkazlazás meghozta természetben a tüzelni valóját, mert a hideget már nem szerette - a szőlője meg meghozta a belső fűtéshez valót... Ezeken a közös gyaloglásokon aztán sok mindenről elbeszélgettek: politikáról, kormányról, az árak alakulásáról, a falu dolga-