A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

- 222 reztette hatását Japánban. Csak most van olvadóban a jég országszerte. Lassan azért Sintai néni (így hívták) is engedékenyebb lett. Sőt, évek múlva már azt se bánta, hogy férjét is megkereszteljék halálos ágyán. A lány maga még nem ment férjhez. Beteges fizikuma nem nagy ajánlólevél a házasságra. Hol dolgozik egy fél évig, hol meg kórházban fekszik hónapokig. Ám szépen tartja magát. Amennyire e- re je engedi, a plébánia életébe is bekapcsolódott. Magamban büszke is vagyok rá egy kicsit, mint japán missziós munkám "zsengéjére".

21/ Egy szép napon egy 23-24 év körüli fiatalember keres fel hirosimai rendházunkban. Kisült, hogy a tokiói katolikus egyetemen végzett. Jelenleg a közeli mammut Micubisi vállalatnál dolgozik. Eljött hozzánk, mert szeretné befejezni a katekizmust, amit már Tokióban elkezdett. Esőben, sárban, jó időben rendületlenül megjelent majd egy éven át, minden héten kétszer az esti órákban. Közben azonban fülembe ju•>> *•»

a tokiói katolikus egyetem - a ‘Sophia“

tott, hogy vállalatának egyik alkalmazottjába szerelmes. A lány katolikus s már ezért is szeretné a gyerek minél előbb befejezni a katekizmust, hogy megkeresztelkedhessen. Ez még nem lett volna baj. A bökkenő ott volt, hogy - más nyelvek szerint - a lányba a vállalat egyik magasrangú tisztviselője is beleszeretett, aki egyébként példás családapa és buzgó hívő hírében állt. Különben a fiú szorgalmasan tanult tovább. A helybeli misszionárius a már említett körülményekre való tekintettel, nem nagyon javallta a keresztséget. Nekem közben el kellett hagynom Hirosimát anélkül, hogy Kidzsima barátomat megkeresztelhettem volna. Két évre rá, Tokióban jártamkor hallottam az örvendetes hírt, hogy Kidzsima újra Tokióban van és már katolikus...

3/Ugyanabban az időben egy szolid, lelkiismeretes lány is kért, tanítsam őt is katekizmusra. Ott lakott szüleivel nem messze tőlünk. A beszélgetés folyamán megtudtam, hogy jelenlegi szülei úgy fogadták