A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

- 223 ­magukhoz. Igazi szülei és testvérei a hirosimai atombomba áldozatai lettek. A rokonok magukhoz vették az árvalányt és most egy fiú "test­vérévé/" együtt vágyódik a keresztségre. A fiú valamelyik távoli vá­rosban tanul az egyetemen és ott készül a keresztségre. 0 azonban otthon dolgozik (japán babákat készített) s így könnyen eljöhetett hozzám. Fél évig tanítottam magamtól telhetőén. Közben "bátyja" is haza jött az iskolai szünetben és kettesben segítettek egy hosszabb japáni írásom másolásában, javításában. En úgy terveztem, hogy leg­jobb, ha várunk karácsonyig a keresztséggel. A fiú már készen volt a készülettel. Húsvét napján keresztelték meg Kama kúrában, Tokió kö­zelében. A keresztségre húga is elment. Mikora (túl)buzgó páter - spanyol volt az illető - megtudta, hogy a lány is tanult már elég ka­tekizmust s hitében se lehetett kételkedni, rávette ott, bátyja ke- resztsége előtt, hogy keresztelkedjen meg ő is testvérével együtt. U- tána elmesélte nekem, hogy egy kicsit meghökkentő hirtelen ajánlat­ra, hisz az ígéret szerint karácsonyig akart várni a keresztséggel, a- hogy megbeszéltük. De végül belement ésmindkettőjüket megkeresz­telték. Ez esetben szerencsénk volt. Mindketten szépen kitartanak Krisztus tanításában. 4 -J Vas árnaponként eljártam az egyik hirosimai családhoz katekizmus­ra. A nagy lányt én tanítottam a nővérek iskolájában. A középső már katolikus volt. Huguk még elemista. De vasárnap este mindhárman ott ültek az alacsony japán asztal körül a gyékényes szobában könyveik fölé hajolva, miközben szüleik a lenti szobában beszélgettek. Akemit (a nagy lányt) szépen meg is keresztelték. Esküvőjét ott tartotta Hi­rosimában, a közeli plébániatemplomban. Diáklány korában egész­séges, jókedvű, fürge lánynak ismertem. Azért csodálkoztam hát, mikor évek múlva hallottam, hogy a jó Akemi egyre-másra gyengél­kedik. Alig ismertem a derűs, mindig mosolygó tanítványomra. Most tűntki, mennyire gyenge teremtés testileg-lelkileg. Az anyós a nagy­hatalom aháznál, neki nincs beleszólása a dolgokba. Ráadásul a szü­lésekbe is belebetegedett s még szerencse, hogyőmaga nem halt meg a magzattal együtt. Jelenleg két gyereke van a fiatal szenvedőnek. - Húgának több szerencséje volt. Egy katolikus családba ment férjhez. Az esküvő előtt anyja elment meglátogatni leendő férjének családját. Oszaka mellett laktak. Engem is felhívtak telefonon, nem mennék-e le hozzájuk egy-két órára. Örömmel tettem. Akkor már Kóbéban lak­tam, Oszaka mellett. Akamiék édesanyja a régi, csendes, tisztessé­ges, szerény asszonyka volt. Nagy örömmel szőtték-fonták most kö­zösen a közeli esküvő színes terveit. Néhány hét múlva a fiatal vőle­gény ruccant le Hirosimába, hogy tiszteletét tegye menyasszonya szü­

Next

/
Thumbnails
Contents