A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

221 dóriképpen együtt és egy nagy közösségben kellene átvészelnie a magyar egyháznak; püspököknek is, papoknak is, világi híveknek is e- gyütt. Ahogy az általános papság eszméjében mindnyájan osztozunk, ahogy a felelősség is mindnyájunké s ahogy Isten népeként is egyek vagyunk. Azt szeretnénk, ha az ősegyház példája jobban inspirálná a mai magyar katolicizmust."

Béky Cellért

Misszió - illúziók nélkül

N

em vagyok "vérbeli" misszionárius. Főmunkám a tanítás és lelkigyakorlatok adása. Missziós-munka, lelkipásztorkodás csak "mellékfoglalkozásnak" számít, afféle "part time" tevékenység. Bár tapasztalatbane téren sincs hiány. Akik hozzám jönnek katekizmusra, maguktól jönnek, vagy a hívek hozzák őket a templomba. Róluk szeretnék most egyet-mást elmondani. Ebből az olvasó is meg tudja ítélni, érdemés-e Japánban, mégamásodik vatikáni zsinat után is, misz- sziós munkát végezni. Ma ugyanis nem kevés azoknak a száma, akik sötéten látnak vagy kétségbevonják a missziók létjogosultságát. Csak lazán, egy-két vonással fogom jellemezni az egyes személyeket és típusokat. Persze nem akar ez a rövid beszámoló teljes képet adni a japán misszió egészéről. Csupán személyes élményekről, kiragadott példákról van szó. Egy-egy karcolat, szétszórt pillanatfelvétel a japán életből. Az első jó 17-18 évvel ezelőttről való, az utolsók pedig az elmúlt évek élményeit tükrözik.

i'J Japánban nem mindig könnyű kereszténynek lenni. S talán még ennél is nehezebb a kereszténnyé levés. Első keresztelésemet a Japán tenger melletti kis városkában, Hamadában volt alkalmam megtartani. Fiatal, alig 20 éves lány volt. A hamadai kórházban ismertem meg. A keresztségre az ottani páter készítette elő. A biztonság kedvéért azonban elment a nagy esemény előtt a lány anyjához. De az be se engedte a házába. A lány azonban kitartott elhatározása mellett akkor, amikor már elhagyta a kórházi ágyat. Egy évre rá én kereszteltem meg. Nagy csendben folyt le a szertartás. Hazamenvén, együtt ebédelt az anyjával. De az csak hallgatott, nehezen tudta megbocsátani lányának, hogy a keresztényekhez pártolt. Akkor még nagyon sokan nehezteltek a kereszténységre. Az évszázados keresztényellenes üldözés és irányított állami propaganda még nagyon is é