A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
1 templom akusztikája megzavarta, mikor elindult abba az irányba, a- honnan a sírást hallani vélte, megint máshonnan hallatszott... Mikor megindult az új irányba, megint máshonnan vélte hallani... De a végén megtalálta az egyik gyóntatószékben. Egy kosárban egy szépen felöltöztetett egészséges fiúcska, lehetett már talán két-három hónapos... Futott is rögtön gazdájához, az öregebbik paphoz és most ketten csodálkoztak és kerestek valamiféle írást vagy mit, de nem volt semmi. Bevitték a konyhába, ahol Julis asszony gondjaira bízták, míg találnak valamiféle megoldást. A lőcsfalvi pap felhívta a jegyzőt, a jegyző felhívta a csendőrörsöt, ki is doboltatták. Teltek, múltak a napok, a hetek, de semmi eredmény. Julis asszony már kezdett ideges lenni, bár nagyon megszerette a kis gyerkőcöt, de nem anyának való fajta volt. A doboltatás és nyomozás miatt a hír lassan lábrakelt a környéken. Ki sajnálkozott a gyereken, ki pletykálkodott, de ez a gyerekennem sokat segített. A pap már épp tárgyalt valami zárdával, akik ilyesmivel foglalkoznak, amikor egy szép napon beállított az irodába egy apáti házaspár. Javakorbeliek. Hallották az esetet és szeretnék látni a gyerkőcöt. Nekik az Isten nem adott - úgy gondolták, hogy ők örökbefogadnák, ha a törvény megengedi. Jó jelnek vették azt is, hogy az Istenházában találtak rá. A plébános feltételesen megkeresztelte és a keresztségben a Kristóf nevet adta neki. így lett a templomban talált gyerek a törvényes eljárás után Antal Kristóf, az apáti Antal házaspár gyermeke. A lőcsfalvi pap már egészen elfeledte a dolgot, a káplán úr közben máshová került, biztos ő is elfeledte. Julis asszony sem emlegette soha. De sok esztendő múlva Apátiban bérmálás készült és az apáti pap meghívta a lőcsfalvi papotis anagy eseményre. Mikor nagyban készülődött, azt mondja neki Julis asszony:- Ha már Apátiba megy a főúr, benézhetne az Antalékhoz is, hogy mi lett a Kristóf gyerekkel. Mán nagy fiúcska lehet.- Hány éve is annak? - kérdi a pap. Julis asszony nagyban számolgatja.- Hát bizony lehet annak tíz éve is, ha nem több. A bérmálás után megkérdi az apáti papot: Mi van az Antal ékkai?- Hátsemmikülönösebb. Jóravalónépek, csakegy kis bajuk van a gyerkőccel.- No csak nem igényli el tőlük az idegen anya?- No azt nem. De a gyerek kamaszodik- 213 -
