A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
214 és sok fejfájást okoz nekik. Most már tizenhárom éves is elmúlt.- Tud-e a gyerek a saját múltjáról? Értem: tudja-e, hogy Antal ék nem az igazi szülei ?- Ki tudná azt megmondani? - felelte az apáti pap. - A nép száját befogni nem lehet. Hallotta-e a gyerek, vagy nem, ki tudja?- En úgy értem, hogy az Antal ék megmondták-e neki?- Nem hinném. Jó emberek. Saját gyermeküknek tekintik, mint akit az Isten adott nekik. Nagy szeretettel nevelhették.- Nos, én ellátogatok hozzájuk - mondotta a lőcsfalvi pap.- Menjünk együtt - tanácsolta a barátja. így kerültek el Antal ékhoz. Nagy tisztességgel fogadták őket és előhívták a Kristóf gyereket.- Hát micsoda derék, szép kamasz fickó! - állapítja meg a lőcsfalvi pap. - Hát hogy viselkedik a gyerek? - kérdi Antaléktól.- Mint a többi ilyenkorú gyerek - mondja Antalné.- No anyjuk, azér valid be - szól az ura - hogy van vele elég baj...- Hát vanni van. De ez minden szülő sorsa, amióta ember él a földön - válaszol az asszony. - Jó gyerek az. Derék ember lesz belőle. Szeretettel neveltük, mint a magunkét. 0 is tudja azt, pedig mán tudja, hogy nem a mi igazi gyerekünk.- Már tudja? Megmondták neki? - kérdi az apáti pap.- Itt nem lehet titkot tartani. Amit egy tud, azt tudja mindenki - mondja az asszony.- No, és hogy reagált a gyerek? - kérdi a lőcsfalvi pap.- Soha nem mondott semmit, vagy nem mutatta, hogy bántaná a dolog. De aztán történt valami - mondja Antal gazda. A gyerek lopott a szomszédiul. Nem nagy dolgot... tudják, mint a gyerek, virágot a kertjükből vagy gyümölcsöt, pedig nekünk is van bőviben... De rajtakapták, oszt a szomszéd nagyon felfútta a dógot... Erre kénytelen vótam elővenni a gyereket. No nem bántottam, csak próbáltam a lelkire beszélni, mire a fiú aszongya: "Úgyis tudom, hogy szégyent hoztam magukra, oszt mivel nem vagyok a maguk igazi gyereke, ha nem akarnak, hát kűggyenek el..- Mi jut eszedbe, fiam, mondtam neki. - "Hát csak az, hogy maga nem az igazi apám, oszt Anna néni nem az igazi anyám." - Ezt meg honnan tudod, kérdem tűle. - "Tudom."-Jó, hát ha tudod, mondd meg nekem, érezted-e valaha, hogy nem úgy bántunk veled, mint igazi apa és anya? - Erre a gyerek elkezdett bőgni. - "Maguk az én igazi apám meg anyám, mégha mások azt is mongyák, hogy nem... én úgy érzem." - Ez a fő, fiam, mondom neki. - Te vagy az egyetlen dolog a világon nekünk. Amink van,
